Kerékpárral Athénig

A lépcsőházban lemálháztuk a csuromvizes táskáinkat, a bringákat bedontuk egy tárolóba, majd felmentünk Orsi szobájába. Tipikus koleszszoba, nem sokban különbözik a pestiektől, éppen csak annyiban, hogy amíg otthon egy ilyen szobában négyen laknak, addig Orsinak itt csak egy szobatársa van, egy osztrák lány személyében. Aki most még nincs itt, de hamarosan várható, hogy érkezik. Na meg a kilátás is elég pazar, egy belvárosi térre néz a lányok ablaka.
Leülök az egyik ágyra, és talán egy óráig meg sem tudok mozdulni, örülök, hogy végre megálltunk, túlvagyunk a mai „szakaszon”, most már nem kell továbbmennünk holnap reggelig, és tető van a fejünk felett, nyugodtság van. Orsinak persze bőszen mesélünk, behazudjuk, hogy többször súlyosan összebalhéztunk az úton, amit persze nem hisz el. A szállásért cserébe ráhagyjuk Bandet Podgoricában vásárolt Nokia telefontöltő adapterét, nekünk már úgysincs rá szükségünk, csak arra kellett, hogy a megfelelő töltő híján az úton hasznát vegyük.
Időközben befut Orsi szobatársnője is, aki barátunk elmondása szerint elég kimért, és zárkózott, mi meg pláne, hogy kibontottunk egy doboz sört is, úgy nézünk ki mint két ázott csöves, ezért inkább jobbnak véljük áttelepedni az időközben megüresedett szinti társalgóba. Szegény Bander az athéni emlékek után még most sem mer enni, de én képtelen vagyok szolidaritani vele, mikor Orsi felajánlja hogy készít valami ennivalót, nem utasítom vissza a zöldborsófőzeléket főtt tojással, utólag is köszönet érte! És láss csodát, Bandernak időközben csak előkerült a pénztárcája, ott volt elbújva a táskájának valamelyik titkos bugyrában. Öröm, boldogság!
Letöltjük a képeket, és hosszú órákon át végignézzük őket Orsi notebook-ján. Mikor egy óra nézegetés után még mindig csak Montenegrónál jártunk, akkor kezdett tudatosulni bennem, mennyi rengeteg képet készítettem az úton. De kitartottunk, és végiglapoztuk az mindet. Hát lesz még munkám a több ezer képpel, az biztos. Szelektálás, és a panorámák összeillesztése, ezek mindig hosszú órákat, napokat vesznek igénybe egy ilyen út után. Édes teher. :)
Valamikor éjfél, és 2-3 sör után a társalgó padján húzom magamra a hálózsákom. Bander így duplamatrachoz jut, úgy alszunk el, mint akiket leütöttek.