Kerékpárral Athénig

Áttoltuk-vittük a bringákat a közeli CAT, avagy City Airport Train nevű gyorsvasúthoz. Mivel a maradék néhány Eurónk Bander tárcájában volt, kénytelenek vagyunk a bankkártyámat használni a automatánál. Merthogy itt az automatából bankkártyával is lehet jegyet váltani, bizony. Pedig csak alig kétszáz kilométerre vagyunk nyugatra Budapesttől. Ez sajnos az árakban is meglátszik, 9 Eurót kell kicsengetnünk fejenként a transzferért.
A hiperszupermodern emeletes vonat bő negyed óra múlva be is siklik, fölpakolunk rá, és máris száguldunk Bécs felé, a kilátás gyönyörű, olajfinomítók a sötétszürke ég alatt.
A belvárosban eltöketlenkedünk egy kicsit még az állomás mellett, aztán végül csak megtaláljuk a helyes irány Orsolya Lilla kollégiuma felé. Orsi a belvárosban lakik, és épp valami foci EB nevű fesztivált tartanak errefelé, így szépen sorban végig asztalok-székek sorakoznak az utcákon a vendéglők előtt. Persze minden tök kihalt, hiszen esik az eső, és még csak meccs sincsen most. Mi pedig itt toljuk a bringákat az esőben, megérkeztünk Bécsbe, hurrá! Nem vártam semmi szépet Bécstől, tudtam jól, hogy mire ideérünk, valószínű fáradtak leszünk, de az biztos , hogy élményekkel már bőven csordultig leszünk. Hát nem kellett csalódnunk semmiben. A tarisznya valóban tele van élményekkel, azonban Bécs ehhez már tényleg az égvilágon semmit nem tudott adni, főleg így esőben és szürkén nem. Bander irányít, hiszen pár héttel indulásunk előtt edzésképpen már meglátogatta Orsikához kerékpárral, így vakon is odatalálna már a kolihoz. Nincs is ezzel gond, szűk 20 perc csüggedt bringatolás után megérkezünk. Épp csak Orsit volt kicsit nehézkes lecsörgetni a szobájából, de végül csak megjelent kapuban mosolyogva.