Kerékpárral Athénig

Az egész napi rohanásban nem ettem semmi, csak most veszem észre, hogy majd éhen halok. Kekszet falok két pofára, a kapkodásban magamnak se vettem semmi mást, azt eszem, amink egyedül van: Papadopulos-t. Bander jobban van már, nem kell vécére rohangálnia, ami egy csoda, hiszen pár órával ezelőtt még nagyon be volt készülve, most mégis ideértünk, tulajdonképpen különösebb gond nélkül. Mindjárt a gépen vagyunk, és repülünk Bécs felé 12 ezer méter magasan. Vagy mégsem?!? Bander mintha az előbb a nevét hallotta volna a hangosbemondóban, a célállomásunkkal egy mondatban. Az nem lehet, biztos képzelődtél, mi baj lehetne, a bringákat is gond nélkül feladtuk, nem lehet semmi gond… – Nyugtatom. Aztán amikor az utolsó ellenőrzés van, útlevél és beszállókártya vizsgálat a repülőhöz kiszállító buszba beszállás előtt, Bander félreállítják: Ááá, Mr. Fekete! You have gas! Wait here…
Áááááááá, bassszuuusss! A gázfőző!!! Benne maradt a gázpalackkal együtt Bander feladott poggyászában! Most mi lesz, Bandert nem engedik fel a gépre?!? Velem mi legyen, itt maradjak, vagy szálljak fel? Nincs sok időm eldönteni, sorban állok, vannak mögöttem. Bander int, hogy nyugodtan szálljak fel a buszra, majd jön ő is… A buszból még látom, ahogy bekísérik egy elsötétített ablakos nagy furgonba, majd elindul a busz, és felszállok a repülőre Bander nélkül. Felszáll minden utas, de Bander nincs sehol. Ezt a szívást… Pedig még beszéltünk is róla, de végül teljesen elfelejtettük a gázt. Igaz, Bandernak eszébe jutott az út során a dolog, és beszéltünk is róla, hogy én év elején Londonba gond nélkül vittem a gázpalackot a repülőn. Ez Bander szerint furcsa is volt, mert szerinte nem szabad még kempinggáz palackját sem feladni a repülőre. Lehet, hogy akkor csak mázlim volt, és nem szúrták ki, mert egy 7dl-es acélbögre belsejébe tettem a palackot. Most viszont valami gáz van, mert Bandert valószínűleg a palack miatt állították félre. A londoni esettől függetlenül, mind a ketten teljesen elfelejtettük a mai nagy rohanásban a gázpalackot. Nem azért hagytuk a csomagban, mert azt reméltük, szállítható, tényleg teljesen kiment a fejünkből. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy Bander nincs a gépen, és az ajtókat mindjárt becsukják.
Már szinte le is mondtam a cimborámról, mikor az utolsó pillanatban mégis megjelent az ajtóban. Már csak rá várt a gép, a stewardess rögtön be is csukta utána az ajtót. A fekete autóban Banderral kipakoltatták a táskából a gázpalackot, és aláírattak vele egy papírt, ami arról szólt, hogy ő bontotta ki saját kezűleg a csomagját, és távolította el belőle a palackot – amit tilos a repülőn szállítani, azóta utánanéztünk. Amikor felszállt a buszra, mindenki nagyon csúnyán nézett rá, kb. mint egy terroristára… Persze Bander gyorsan tisztázta magát, elmondta, hogy egy kemping gázfőző palackját benne felejtette a csomagba. Ezen a ponton hatalmas tréfába fajult a beszélgetésünk. Mégpedig „a mi lett volna, ha…” játékot játszottuk. Mi lett volna, ha Bander nem a megnyugtató valóságot mondja el az utasoknak a buszon, hanem mondjuk azt, hogy „I’m a beginner terrorist… But don’t worry, I have some other more idea!”, vagy „Ohh, shit, those bastards have taken my favorite machinegun!”?! A valóságban persze nem volt ilyen vidám a helyzet, de miután mind a ketten a gépen voltunk, és az gond nélkül felszállt, okkal könnyebbültünk meg, és csodáltuk meg a görög szigetvilágot. Majd a kék eget a felhők felett.