Kerékpárral Athénig

Bander kimerült, még mindig nincs teljesen jól, és szó mi szó, engem is kikészít ez a betonon való andalgás, nem fehérembernek való a gyalogos városnézés, főleg nem ilyen irdatlan hőségben. Mert közben a napocska már az ég közepét nyomja, eszméletlen kánikulát teremtve ezzel a városban. Nem vagyunk ehhez hozzászokva, eddig mindig hűtött a menetszél, most viszont már nincs olyan. Mindezek miatt úgy döntünk, hogy leülünk egy helyre inni valamit. Yiannistól reggel kérdeztük, merre vannak olcsó, jó helyek, a tőlünk most valamivel északabbra elterülő Metaxourgeio negyedet javasolta, azt mondta róla, hogy nem egy turistaközpont, inkább a helyiek szeretnek oda járni, és ennek megfelelően az árak is mérsékeltek. Pontosan ez kell most nekünk, csak semmi tömeg, és olcsó árak. Kitartóan karikázunk a háztömbök között, míg végre találunk egy szimpatikus helyet, egyszerű utcára kiülős kis asztalos kávézó egy félreeső sarkon. Letámasztjuk a bringákat, és leülünk. A szomszéd asztalnál cigizgető és beszélgető lány egyszercsak feláll, és felveszi tőlünk a rendelést, ő pincérnő. Bander Kanelada-t kér, ez az, amit a lány ajánlott a something cold kérdésre. Állítólag nagyon finom, egy tradicional cold drink made of cinnamon. Ugyan fogalmunk sincs, mi a fene az a cinnamon, de attól tartok, hamarosan megtudjuk. Meg is bántam, hogy sört kértem, a cinnamon nem más, mint fahéj, és a Kanelada állat finom!