Kerékpárral Athénig

Algopirint keresek Bandernak. Egész úton nem kellett kinyitni a gyógyszeres dobozt, hát itt most Athénba végül mégis. Bander azt mondja, csak teával tudja bevenni a gyógyszert. Ennek ugyan nem látom okát, de egy másodpercig sem vitatkozok vele, hanem máris azon gondolkodom, hogyan szerezhetnék neki minnél gyorsabban teát. Yiannisnak még majdnem fél órája van ideérni, Bander pedig csak jobban lehet egy teától, akkor meg miért ne hozzak neki egyet. Pénzt veszek magamhoz, majd lemegyek a lépcső melletti butikhoz. Nincs teájuk, de azt mondják, próbáljam meg feljebb, a park túloldalán van egy cukrászda. Átvágok a parkon, a túloldalt látok egy másik butikot – tele van velük a város -, de ott sincs tea, se a cukrászdába. Elindulok felfelé egy utcán, ahol 2 sarok múlva találok egy kocsmát. Benyitok, odabent mindenki kártyázik, a pult mögött senki. Az egyik kártyás formájában végül megjelenik a kocsmáros, aki nagy örömömre még angolul is ért: A cup of tea, please! 1 Euró lesz, citrommal, cukorral, forrón, papírpohárban fedővel… Szuper, ennél jobbat nem is találhattam volna, köszönöm szépen! Rohanok is vissza Banderhez, 5 perc alatt találtam neki forró teát. Beveszi a gyógyszert, és leülünk. Most már minden rendben lesz, mindjárt érkezik Yiannis… Bander pedig biztos csak kimerült, és így figyelmezteti a szervezete.
Nekem pedig közben elmúlt a fogfájásom. Annyira arra koncentráltam, hogy ide jussunk, és hogy Bandernak legyen teája, hogy közben észre se vettem, már nem fáj semmim. Hihetetlen, hogy a figyelem egyszerűen eltűnteti a fájdalmat is.