Kerékpárral Athénig

A téren furcsa dologra leszek figyelmes. Valószínű politikai rendezvény van készülőben, mert látni néhány transzparenst vörös sarló-kalapáccsal és KKE feliratokkal. Hát ez remek, anno az olaszoknál is tele volt plakátozva Ravenna, most meg sikerült megbeszélnünk az athéni vendéglátónkkal a találkozót egy komcsi felvonulás kellős közepére… :) Járok egy nagyobb kört, elsétálok a tértől egy zsúfolt sétálóutcán, a Leoforos Ermou-n egy darabig, majd kilyukadok a „Metropolitan Cathedral of Athens” nevű templomnál.  Az előtte elterülő tér oldalában éttermek, megy a turizmus ezerrel, pedig még csak május van. Elhatározom, hogy bevetem magam a kis utcákba. Hamarosan egy hangulatos sétálóutcán találom magam, a „Leoforos Adrianou”-n. Mindkét oldalt üzletek portékái lógnak ki az utcára. Ékszerek, ajándékok, ruhák, képeslapok, és amit csak el lehet képzelni, sőt még az is amit nem… Ez egyébként a Plaka negyed, az óváros. Nyugalom, ott akkor nem voltam ilyen okos, körülbelül fogalmam sem volt, hol is járok, csak azt tudtam, hogy nagyjából merre van irányba a park. Nem volt nálam útikönyv, ezeket a neveket sem tudtam, csak azóta okosítottam így ki magam Athénból. Jobb később, mint soha.
Szóval ezen a kis sétálóutcán vettem visszafelé az irányt. Találtam egy nagyon jó kis gyros-ost, elég jó áron adta az ételt, másfél Euróért már lehetett nála kapni valamit. Mivel jól is nézett ki az eledel, elhatároztam, hogy ide még visszajövünk. Az utca Hadrianus diadalívéhez vezetett ki. Ez a National Garden DK-i sarkán található, közvetlen szomszédságában Olimpiai Zeusz templomával, illetve annak romjaival. A templomhoz át kell kelni egy széles úton, ezt zebra nélkül lehetetlen megtenni. Miután átjutottam, egy kerítés állt közém, és Zeusz temploma közé. Megkérdezek valakit, azt mondja, a kapu odébb van. Ha kapu van, belépő is van, tehát majd később visszajövünk Banderral.
Visszasétálok hozzá, ott találom, ahol szétváltunk, bukósisakban ül a padon, és a kis angol könyvét olvassa. Kérdezem, miért kell a sisak, azt mondja, a mókusok dobálják a fáról. :) Az igazság sajnos nem ennyire vidám, azt mondja, valami bújkálhat benne, mert rázza a hideg, és kicsit fázik… Pedig nincs hideg. Ez nem jó! Reméljük csak kimerült, és a szervezete most engedi el magát, amikor már tudja, hogy lehet, mert megérkeztünk.
Velem legalábbis valami hasonló történt, szinte kísérteties az egész. Mielőtt elindultunk otthonról, megfájdult a fogam jobb hátul. Elmentem dokihoz, kezelt is, hamar elintézett, el is múlt a fájdalom egy csapásra, mintha elvágták volna. Örültem nagyon, hogy nem tehet keresztbe a bringatúránknak semmiféle rossz fog. Az úton se fájt többet, már el is felejtettem az egészet. Aztán amikor az előbb megérkeztünk, és letettünk a bringákat itt a National Gardenben, egyszer csak újra fájni kezdett a fogam. Egész úton nem fájt, és abban a pillanatban, amikor megérkeztünk, újra rákezdett… Azóta is hihetetlennek tűnik számomra, de valószínű a szervezetem tudta, hogy nem fájhat, mert mission van, küldetés, feladat van, és arra koncentrált. Most, hogy vége az útnak, most már fájhat… Hát persze ettől aztán boldog voltam nagyon! Nem is a fájdalom zavart maga, hanem az, hogy még mindig rossz a fogam, és most itt vagyok fájós foggal Athénba. Mondjuk csak éppen sajgott, de akkor is…
Váltottunk néhány üzenetet Yiannissal, írtam neki, hogy találkozzunk valahol máshol, mert itt valami political party készül, mire visszaírt, hogy vagy akkor legyen a center, vagy egy Perissos nevű megálló a belvárostól kicsit kijjebb, arrafelé, ahol ő lakik. Utóbbi mellett döntöttem, megírtam neki, és konstatáltam, hogy még van 4 óránk addig.
Bander továbbra sem akart nagyon elmozdulni a padtól, így ismét jártam egy kisebb kört egyedül a környéken. Ezúttal a másik irányba indultam, észak felé. Vettem írható DVD-ket 60 centtért a fényképek kiírására, és 1,33-ért két hűtött dobozos sört. Lefényképeztem néhány sajátos itteni stílusban épített kisebb templomot. Érdekesen néznek ki, ahogy szinte elvesznek ezek a kis templomok a náluk sokkal magasabb lakóház mellett. A volt parlament épületénél fordultam vissza. A ma Történeti Múzeumként működő épület előtt található Theodor Kolokotronis lovas szobra. Hogy ki volt ő, és mit tett, azt most nem tudjuk meg, mert ez nem az ő története.