Kerékpárral Athénig

Száguldunk pár kanyart lefelé, majd megtöltjük a palackjainkat egy étteremben. Én megyek be, nincs egy darab vendég sem, csak a család, ülnek egy asztalnál, és a nagy LCD tévén valami idétlen show-t néznek. A családfő a pultos, friss vizet csapol nekem a két másfél literes palackba. Köszönjük Szépen! Most már megvan mindenünk a táborveréshez, épp csak a táborhely nincs. Néhány száz méterrel lejjebb letértünk az útról, felmegyünk egy bokros mező tetejére, már majdnem rámondjuk az okét a helyre, de végül mégis a továbbállás mellett döntünk, túl durva volt az aljnövényzet, és a szél is elég erősen fújt a dombtetőn.
Lejjebb gurulunk talán egy kilométert, ahol Bander elindul befelé egy kis réten az erdő felé. Találunk egy utat, bevezet a fenyvesbe. Betoljuk a bringákat, találunk egy kis tisztás részt, éppen csak annyi, hogy elférjen rajta a sátor, de ez most elég is. Van kilátás, ugyanakkor szinte erdőben vagyunk. Felállítjuk a táborunkat, bedobálunk mindent a sátorba, majd nekilátunk egy hatalmas lakomának.
Durva mennyi kaját felcipeltem ide, igazából nem kellett volna azt a három Baked Beans-t megvenni, ráért volna később is, elég lett volna most egy vagy kettő, de most már mindegy… Viszont a zsömle igazán jó vétel volt, azt hittem, hogy guszta szezámmaggal szórt, szépen pirított kis cipók valami száraz, íztelen szörnyűséget rejtenek, de nem, finomak, és puhák. Megcsinálunk néhányat szendvicsnek, amíg a tészta fő, az utolsó instant tésztánk. Pont kitartottak egész útra. A tészta után már képtelen vagyok a nagy kedvenc konzervbabomból falni, ki se bontom, majd reggelire jó lesz, Bander különben sem örülni az éjszakai gáztámadásnak. SMS haza, és Yiannisnak is. Ő a Couchsuring-en „megismert" srác, aki a szállásadónk lesz Athénban. Nemrég írt, kérdezte, hogy mikor és hová érkezünk, ő este 10-ig dolgozik, várjuk meg valahol, bringával van ő is… Megnyugtatom, hogy ez még nem az a nap, elnézte a naptárt, holnap érkezünk. Az angolja érdekes már így SMS-ben is, de ezek alapján az már szinte most is biztos, hogy rendes srác, és igazán vár minket.
Nem semmi nap volt a mai! 100km felett jöttünk ma is, pedig volt benne minden: hajókázás, hegyek, és még szerelés is… De holnap megérkezünk Athénba! Hihetetlen az egész, holnap az utunk végére érünk! Ma alszunk utoljára sátorban. Anyukám visszaírt, otthon mindenki nagyon szurkolt, és nagyon örülnek nekünk. Izgatott vagyok, de fáradt is, így az alvással most sincs különösebb baj.