Kerékpárral Athénig

A Need for Speed nevű játék tengerparti pályáira emlékeztet a táj, az út szépen kanyarog a tenger mellett, követi a domborzatot, néha megkerülünk egy nagyobb sziklatornyot, de általában a bal oldalt sziklafal, jobb oldalt szakadék, majd tenger az adott táj. Az egyik ilyen sziklatoronyt kikerülő kanyarban egy birkanyáj időzött. Az autóktól nem féltek, azokat már megszokták. De amikor megláttak két kerékpárost, na akkor megkergültek, ilyesmivel még nem találkoztam, szegény állatok teljesen megrémültek, némelyikük egész magasra felrohant egészen a sziklákra. Ilyen nem volt a játékban...
Végre lejöttünk a hegyoldalból, némileg lankásabbá vált a táj a tengerpart mentén, így újra síkon tekerhettünk kicsit. Roviesnél jártunk, vártam, hogy betérjünk a városkába egy szusszanásra, de az út szép ívben kikerülte az egészen, a lábunkban pedig benne volt a boogie, így hát egyszerűen elhajtottunk a város mellett. Innen még 10km volt a tengerparton, valamivel könnyebb szakasz volt, mint az eddigi, így hamar a Limni előtti elágazáshoz értünk. Itt hagytuk el a tengerpartot, és kanyarodtunk a sziget belseje, és újabb kalandok felé. Chalkidát ugyanis nem lehet a tengerpart mentén megközelíteni, nincsen út a part mentén, innentől komolyabb hegyek következnek a sziget déli oldalán. Chalkida egyébként az a város, ahol el fogjuk hagyni a szigetet. De ott már hídon, méghozzá azon a szoroson át, ahol 6 óránként megfordul a vízjárás. Na de hol vagyunk még oda…