Kerékpárral Athénig

Reggel nagy rámolásba kezdtünk, ekkor vettük észre, hogy valamikor a tegnap csúcshódításunk alatt lelépett a kanadai pár, már nem találtuk őket a lakásban. 10 órára meg is voltunk mindennel, a bringák újra készen álltak az útra, szépen megpakolva. Valaki betette a fregolit a száradó ruháimmal egyetemben egy sötét sarokba, így a még nedvesen holmik most a csomagok tetején lettek kiteregetve. A szállásadó nénink a végére egészen barátságos lett, eleinte elég mufurc volt, azzal kezdte a bemutatkozást, hogy a kanadaiakra jól rárivallt (egyébként jogosan), mert kupit hagytak a konyhában. Most azonban már mosolyogva adja át a kis cetlit a címével, és a telefonszámával. Az utolsó pillanatba még eszembe jut, hogy kéne képeket készíteni a szállásról is, lefotózom a szobákat, a kis nappalit, a konyhát, és a fürdőszobát. Bátran ajánljuk bárkinek a szállást, aki nem vágyik semmi luxusra, és nem akar sokat költeni, csupán egy Olimposz mászás kiindulópontjának tekinti Litochoro-t.
Indulunk, első állomásunk a tegnap esti szupermarket, jól bevásárolunk, majd irány egyenesen lefelé, neki az Égei-tengernek! Az autópályafelhajtó előtt találtunk egy benzinkutat, tényleg zárva vannak. Megkérdezem a sztrájkot, valóban nem kapni üzemanyagot, tehát számíthatunk a gyér forgalomra. Az autópályán való kerékpározásra viszont megint olyan választ kapok, ami elbizonytalanít, azt mondja az emberünk, hogy persze, hogyha megfelelően biztosítva vagyunk, mondjuk egy autó követ minket… Micsoda hülyeség ez?! Végül, mivel láttam hogy végre egy olyan fickóval van dolgom, aki beszél is angolul, konkrétan rákérdeztem, hogy megbüntet-e a rendőr, ha ráhajtunk bringával az autópályára? Nem, nem büntet meg, it's legal, de nem ajánlja, veszélyes! Aha, jó, köszönjük! …és ezzel felhajtottunk az autópályára.
Érdekes volt, főleg amikor fizetőkapukhoz értünk. Az elsőt még kikerültük egy kis poros úton, aztán a másodikon csak egyszerűen áthajtottunk, figyeltük a kapuban ülő embert, még talán integettünk is neki, de semmi olyan kifejezést nem tett, ami alapján azt gondolhattuk volna, hogy tilosban járunk, vagy hogy fizetnünk kellett volna. Hát hajtottunk tovább a pályán… Volt hogy rendőrök álltak a szemközti oldalt, ők sem néztek rosszallóan ránk, bár az is lehet, hogy észre sem vettek. :) Később aztán összeszűkült a történet, és már közel sem volt nevezhető autópályának az út, csupán egy kétszer két sávos úton hajtottunk. Így kerültük meg a Platamonas kastélyt is, itt némi kaptató is volt.