Lefelé valóban remek tempót diktáltunk, néhol bele-bele futottunk, lent a fenyőerdőben úgy ugrott félre előlünk egy lánycsoport. Thank You, köszöntük meg vidáman, mire jött a válasz nevetve: You are welcome! Tényleg egy örömmámor volt a hegyről lefelé rohanás. Bár ennek ellenére azért sikerült néhány szép virágot
is lencsevégre kapnunk, sőt, lent a ház mellett a kis hídnál felfedeztünk egy gyönyörű vízesést is, ami mellett fölfelé elmentünk.
Az ennivalót csúnyán elnéztük, nagyon keveset 
pakoltunk belőle, elkellettek volna a szendvicsek is. Persze így sem haltunk éhen, csak lefelé már nagyon rohantunk, megálmodtuk estére a makarónit, és már nagyon ettük volna, de a hegyről le is kellett jönnünk. Igazából két hátizsák kellett volna, mert ha lett is volna nálunk több kaja, az nem fért volna el Bander zsákjában a sok meleg ruha mellett – ami viszont igencsak elkellett odafent.
Az Olimposzon - Rohanás lefelé, mert éhenhalunk!
Szólj hozzá!
Címkék: hegymászás gyalogtúra vízesés nemzeti park olimposz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kerekparral-athenig.blog.hu/api/trackback/id/tr21708401
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
