A vacsora után még átöltöztünk utcai, gyalogos ruhába – ilyet is hoztunk – és lesétáltunk a városba. Magunkkal vittük a Malamatinát, leültünk iszogatni a főtéren egy kicsit. A közeli templom, és a harangtorony ki volt világítva, a közelben mindenütt kiülős éttermek, az egésznek igen jó hangulata volt. Továbbsétáltunk
a templom mögé, ahol találtunk egy kisebb víztározó szerűséget, kristálytiszta volt a vize, le lehetett látni az aljára még így sötétben is. De várjunk csak, valami úszik ott a sarkában! Néhány okos behajított a vízbe egy utcai padot, az pedig még épp nem süllyedt el, csak lebegett ott a víz felszíne alatt valamivel.
A tó mellett találtunk egy parkot, aminek a szélében az otthoni búcsúkból megszokott mini vidámpark volt berendezve. A körhintára nem, 
de egy 1 Eurós csocsóra beneveztünk. A horribilis ára az asztali focinak még hagyján volt, de ezért mindössze 5 labdát kaptunk. Minden egyes labda annyiba került, mint otthon egy egész játék, 11 labdával. Mindez persze nem nagyon zavart minket, jól elvoltunk egymás ellen. Visszafelé még találkoztunk Giovannival, a 
sráccal akivel Bander a boltban találkozott, amikor a piákat vette. Ő segített Bandernak, hogy ne értetlenkedjen vele tovább (vagy próbálja meg átverni) a boltos. Giovanni albán, de itt dolgozik. Még kicsit leültünk a meredek macskaköves utcán dumálni, Bander mesélt Bulgáriáról és Várnáról, majd visszamásztunk a szobánkba, és eldőltünk aludni. Ágyban, falak között! :) Holnap nagy nap, megtámadjuk az Olimposzt!
