Kerékpárral Athénig

Hamar kiérünk a faluból, és egy hatalmas kereszteződésben találjuk magunkat. Egy autóút szerű úton kell folytatnunk, a mi irányunkba két sávos, egészen egy apróbb nyeregig kap így fel, lefelé aztán a szembe, fölfelé jövő irány a duplasávos. Itt történt egy kis atrocitás. Jobbra tőlünk úgy száz méterre egy mezőn nyáj legelt. Először arra lettünk figyelmesek, hogy a juhász ordibál felénk. Azt tudtuk, hogy valószínűleg nem nekünk kiabál – miért is tenné? -, és hamarosan beigazolódott, amitől tartottunk. 5-6 vérszomjas eb bukkant fel a fűből az út mellett, és vad ugatás közepette elkezdték kergetni Bandert. Akinek több se kellett, elkezdte rakni neki ahogy csak bírta. Látszott rajta, hogy igazából élvezi az egészet, még fotókat is készített az őt kergető kutyákról. Mivel én jóval le voltam maradva, engem észre se vettek a dögök, hátulról csodálhattam az egész jelenetet. A végén néhányan még a szalagkorláton is átjutottak, és az út szélén futva nyomultak Bander nyomában. Ez azért már nem volt olyan vicces, így simán elütheti őket egy autó. Főleg, hogy az egyik, a legkitartóbb még szinte csak kölyök volt. Mire én melléjük értem, a falka java már feladta és visszafordult a gazdájuk felé, csak egy-két ugatást kaptam és lógó nyelvű feladó tekinteteket. Bander már lefárasztotta őket. Mikor utolérem, vidáman meséli, és mutatja a telefonján micsoda üldözői voltak. Persze én a hátsó sorból nézhettem végig a mozit, ráadásul én már nem is kaptam a vérebekből, aminek egyébként csak örülök, mert én nem lettem volna ilyen bátor velük.