Görögország kellemes. A táj enyhén dombos, csak a távolban látunk nagyobb hegyeket, de azok sem olyan ijesztőek. Mi mezők között hajtunk, a szintkülönbség elhanyagolható, lendületből megtekerhető minden apró dombocska. Az út mentén mezők terülnek el, az egyiken épp láthatjuk, ahogyan a juhász, és a nyája jó mediterrán módra sziesztát tart. Az állatok egy része csak feküdt a magas fűben, és a juhász is égnek álló térdekkel feküdt a hátán. Ezek komolyan veszik a sziesztát! :)
Nem úgy, mint a traktoros, akivel pár kilométer múlva találkozunk. Épp megálltam levenni a melegítőt, amikor kikanyarodott mellém egy kis útról a kis trakeszon. Nyelvet nem nagyon beszélt mást a görögön kívül, de szívéjes volt, és azt azért sikerült megbeszélnünk, hogy honnan jöttünk, és hogy hová megyünk, és hogy bizony jó utat nekünk. Neki meg szép napot! Már ha értette...
