Kerékpárral Athénig

Ohridba érve megálltunk egy kisebb élelmiszerboltnál, és Bander bevásárolt ezt-azt, amíg én kint vigyáztam a bringákra. Lett kenyerünk, sörünk, és mindenféle egyéb finomságunk, például pulykamell szeleteink! Este megsütjük a grilllapon, ha sikerül… :)
Ohrid egy pezsgő turistaközpont, apró félhenger alakú cseréppel rakott tetejű mediterrán házakkal, minden második sarkon apró minareteket látni, a belváros fényes sétálóutcái pedig tele vannak emberekkel. Érzésre haladunk, jobbra tartunk, és nem vétjük el, hamarosan kikeveredünk a tó partjára. Egy szép kis parkocska szélén ülünk le egy padra, előttünk a tó, mellettünk pedig tizenéves turisták szállnak be sorra a taxikba, hogy négy keréken juthassanak be az óvárosba. A kis sorompó mindig nyílik, és egy újabb teli taxi tűnik el a szűk kis utcákban. Mi pedig ülünk a padon, izomtibor pudingot eszünk, és hideg sört iszunk hozzá a másfél literes műanyagpalackból. Süt a nap, és meleg van, hirtelen szinte túl meleg is. A tó, és a városka ezen környéke tényleg csodaszép, nem véletlenül nyüzsögnek mindenfelé az idelátogatók. Ohrid egy turistaparadicsom. Hamarosan mi is összeszedelődzködünk, hogy felkeressük a nevezetességeket. Van némi infónk Ohridról, van néhány híres templom a dombon, egy amfiteátrum, és egy erőd is. Utóbbiról lemondunk, de az első templomhoz máris kilyukadunk. Hátulról kerülünk, felkapaszkodunk néhány kis utcán, és máris fentről csodálhatjuk az épületet, a háttérben a tóval. Mellettünk egy nénike ruhákat tereget a teraszán, bólint nekünk, és mosolyog. Biztos látszik rajtunk, hogy nem a szomszéd faluból jöttünk át megcsodálni ezt a templomot, ami fölött ő él a dombon. A város maga is hangulatos, Gardában láttam utoljára ilyen kis keskeny hangulatos utcákat. Elindulunk egy meredek utcán felfelé, toronyirányt visz neki a dombnak, biztosan odavezet a másik templomhoz, hiszen a taxik is itt hajtottak fel az előbb.
Az utca jó meredek volt, de valahogy mégis meg tudtuk tekerni, bár néha már nagyon nyöszörgött a hátsókerék a macskakövön, valószínű ki is pörgött volna, ha nincs rajta a teher. Odafent nem egy másik templom jött szembe, hanem az amfiteátrum. Na nem akkora, mint nekünk Óbudán, ahol a diplomaosztóm volt, de azért ez sem kutya, sőt éppenséggel sokkal jobban megmaradt, mint amaz. Na de haladjunk tovább: átgurulunk egy kapun, és máris ott találjuk magunkat a kis templomnak az udvarán, amit már annyit láttam képeken. Hát, nem rossz, meg kell hagyni, ez a virágból készült lugas és az egész dombtető ezzel a kilátással, tényleg pazar. Az egész városkának van egy nagyon jó hangulata, a meredek macskaköves utcák, a mediterrán háztetők, ezek a téglázott oldalú templomok, a szintén mediterrán cserepezéssel… és mindez alatt ott terpeszkedik az Ohridi-tó! Szóval Ohrid jó hely, na! Ennyi viszont pont elég is volt belőle, ezért Banderral úgy döntünk, ideje továbbállni. Legurulunk egy kisebb parkon át vissza egy nagy kereszteződésig, hát kapaszkodtunk a fékekbe rendesen. A főútnál amíg a lámpára vártunk, egy fickó leszólított minket angolul, kérdezte honnan, s hová, elmondtuk, mire kérdezte, hol alszunk ma este? Szállásügynök volt… Mondtuk, hogy Sorry my Friend, ott alszunk, ahol ér az éjszaka, we already have a reservation in the Open Sky Hotel! :) Az utolsó kereszteződésnél még láttunk egy tök jó kifőzdét, Bandernak kicsit fájt szíve, szívesebben evett volna itt a méregdrága halas, macskás, tóparti hely helyett, de hát most már ez van. Kár ezért egy másodpercet is bánkódni, majd bepótoljuk a kifőzdés-hamburgeres-gyrosos kajálást máskor valahol.