Kerékpárral Athénig

Részemről nagyobb volt az ijedtség a kitört küllő miatt, Bander vígan gurul tovább nyolcassal a hátsójában, még így is ő megy elöl. Áthajtunk egy nagyobb településen, majd egy hosszabb egyenes szakasz után keresztezünk egy főutat, ami után már Strugában találjuk magunkat. A központba beérve megállunk egy banknál pénzt váltani. Gondolkodunk, hogy mi legyen, mennyi pénzt váltsunk. Végül úgy döntünk, 50 Euróért veszünk dénárt, ahogy a dolgok most állnak, nem valószínű, hogy ma elhagyjuk Macedóniát, és a kerékpárt is meg kell még csináltatni, ami bizonyára nem lesz olcsó, és biztos, hogy csak készpénzben fizethető majd. Másodikra sikerül eltalálni az intézményt, ahol az Eurónkat kicserélik Dénárra. Most jó, hogy Viola megírta az árfolyamot, így tudom, hogy nem jártam rosszul, amikor az 50 Euróért 3071 macedón Dénárt kaptam.
Na de lássuk, mire megyünk a pénzünkkel! Alig gurulunk tovább pár száz métert, a zsúfolt élettel teli kis utcán, és egy sportboltra leszünk figyelmesek. Pontosabban az üzlet előtt parkoló tucatnyi eladásra váró kerékpárra. Sajnos nem az az igazi kerékpárbolt volt, csupán azt is árultak. Azért hamarosan sikerült találni egy srácot, akinek pár perc múlva megjelent egy cimborája egy BMX-el, és elvezetett minket egy néhány utcával odébb lévő kerékpár szervizbe. Itt egy bácsika szerelt kerékpárokat egy garázs előtt, a srác fordított nekünk, és elmondtuk, mi a baj. Egy új nyereg kéne, mert a régi eltört, illetve van ez a friss, küllő problémánk. Rögtön neki is látott az emberünk, nem telt el 5 perc sem az érkezésünktől, Bander bringája máris a tetejére volt állítva, persze a csomagokat előtte levettük. :) Boldogok voltunk, hogy a problémánk megoldódni látszik.
A kerékpárszervizzel szemben egy netcaféra lettem figyelmes. Kapcsoltam, és befizettem 40 percre 20 dénárért. Ez most nem is jöhetett volna jobbkor, hiszen most úgyis várnunk kell a kerékpárra. Bander addig olvas a bringák mellet. Én bemegyek, átállítom a macedón billentyűzetkiosztást magyarra, megnyitom a gmail-t, és elkezdek írni, és írni, és írni… Imádok írni, gondolom erre már rájött az, aki itt tart a történetben. A netcaféban csak 40 percem volt, de ez a 40 egy percnek sem tűnt. Pláne, hogy közben kedvencebbnél kedvencebb dalaim szóltak. Nagyon jólesett írni, sok-sok embert belevettem a CC-be, és leírtam nekik, amit csak tudtam 40 perc alatt. Albániát, Montenegrót, Boszniát, és Horvátországot… Na meg persze Macedóniát, a mai történéseket, és hogy Bander most ott van az utca túloldalán a kerékpárszervizben. A végére teljesen önkívületi állapotba kerültem. Annyira, hogy elfelejtettem megnézni az outdoor blogon a hozzászólokat, pedig anyukám sms-ei alapján ott rengetegen bíztattak, és szurkoltak nekünk. Miután erre figyelmeztett Bander, visszarohantam a netcaféba, 5 percre bekapcsoltak nekem ingyen egy gépet, szaladtam fel az outdoor.blog.hu-ra, és olvastam az addigra már 18 hozzászólás volt a bejegyzés alatt, a napi tudósítások mellett rengetegen drukkoltak nekünk. Szájmon, Zsuzsi, Orsi, Ád, Eszter, Bander apukája Gyula, CsigaPapa, Stavi, PusiZoli… Köszönjük, hogy írtatok, jó volt olvasni nagyon! Írtam is vissza pár sort, csak röviden, hogy Gyula bringája most épül fel romjaiból és hogy köszi a bíztatást.
Mire végleg kikászálódtam a netcaféból, már majdnem végzett a mester a biciklivel. Bander szép új piros nyerget kapott, és a hátsókerék centírozását épp most fejezi be az emberünk. A következő meglepetés fizetéskor volt. Összesen 280 dénárt kért az öreg a szerelésért, és a nyeregért. Ez kb. 1200 Forint. Örültünk neki nagyon, meg kicsit nem is. Mit kezdünk most ennyire rengeteg dénárral? Kicsit elnéztük, amikor 12000 Forintnyi Euróért váltottunk Dénárt. Persze soha ne legyen nagyobb bajom annál, hogy nem tudom elkölteni a pénzem. Ideje tehát kicsit lazulni, kicsit "nyaralni", nem csak a sátor előterében virslit sütni a gáz felett a vaslapon, miután letekertünk százakárhány kilométert aznap. Újra jók a gépek, nincs nyolcas Bander kerekében, új nyerge van, előttünk van még a nap, Struga, Ohrid, és a kilométerek, ki tudja, meddig.