Kerékpárral Athénig

Bander bringája egyszer csak egy hangos, fémes kattanást hallat valahonnan a hátsó kerék tájáról. Nem látjuk, mi lehetett az, a kerékpár gurul tovább, így reméljük nincs baj, talán csak valami a helyére kattant… De nem, sajnos nem így van, hamarosan nyolcast fedezek fel a hátsókerekében. Megállunk, oldalára fordítjuk a gépet, Bander sorra megfogdossa a küllőket, és az egyik a kezébe marad, kitört. Hát ez volt az a kattanó hang. Ez szívás. Ugyan van nálunk küllőkulcs, de ennek most nem állunk neki, mert pótküllőnk viszont nincs. A nyereg is félig el van törve a biciklin, ezért úgy döntünk, megpróbálunk begurulni törött küllővel Strugáig, ahol remélhetőleg találunk majd ilyen cuccokat. Ez az első nagyobb város az Ohridi-tó partján, és már igazán nem lehet messze. Ott majd keresünk valami kerékpárboltot, vagy szervizt. Addig viszont inkább én viszem a sátrat, hogy tehermentesítsük Bander hátsókerekét. Úgy látszik túl sok volt neki ez a teher. Bander kerékpárja – egy Merida Crossway – új darab, édesapjáé, és talán ha néhány száz kilométert, ha gurult ezelőtt az út előtt. Magyarul nincs még betörve, ami elromolhat rajta, az még nem romlott el, nem tört el, hanem épp most teszi azt, lásd tegnap a nyereg, ma pedig ez a küllő. Azon nevetünk, hogy mit fognak szólni a kerékpárboltban, ha majd garanciával visszaviszik ezt a bringát az út után leharcoltan? Kérdezik majd: Mit csináltak ezzel a szegény bringával, hol jártak vele?! – Albániában, Macedóniában, és még hol nem… :)