Kerékpárral Athénig

Lezhából Tirana felé a már említett jó minőségű út folytatódik, csak azt furcsáltam, hogy a városból kiérve egyszer csak vett egy 90 fokos balra fordulót egy körforgalomban, ami egy kanyar is lehetett volna, mert csak két kijárata volt. Egyszer biztos építik majd tovább az utat az Adria felé is… Itt már nagyon furdalta az oldalamat, hogy mit is jelenthet a sok Lavazh felirat az út szélén, mire végre megláttuk az első, nem elhagyatott „autómosót”. Hát kicsit másképpen fest, mint nálunk. Sajnos fényképet elmulasztottam róluk készíteni. Néhol a Lavazh Special felirattal is találkoztunk. A special azt jelenti, hogy egy rohadt rozsdás bádogtartály fel van szerelve 2m magasba, és abból locsolja az autót a lavazh man, általában egy-két fiatal srác. Ez a sok autómosó is furcsa, számunkra szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen igénytelen országban, ilyen útviszonyok mellett ekkora igény legyen az emberekben az autójuk tisztántartására. Sok mindent nem értünk még Albániában.
Majdnem elvétjük az elágazást a Mati-folyó völgye felé, de aztán sikerül még idejében észbe kapni, és lekanyarodunk a főútról a szembejövő sáv lehajtóján. Egyből poros kis úton találjuk magunkat. Bander vásárol néhány almát egy útszélén áruló nénitől. Cseresznyét is szeretne először, de úgy érzi, a néni át akarja verni, mert nagyon sokat kér érte, így végül maradnak csak az almák. A néni mégis szívélyes marad, készségesen megmutatja, merre van a tovább, Burrel felé. Gyanús a táj, furcsállom, hogy erre van az utunk, az irány nagyjából jó, és látom is a völgyünket, de a térkép nem teljesen fedi a valóságot. Tudni kell, hogy ehhez a szakaszhoz egyetlen egy térképünk volt, az útikönyvhöz mellékelt. A könyvben is megjegyezték, hogy Albániáról nehéz jó térképet szerezni, és nem is sikerült. Csupán a könyvből való van, és az ami a Montenegró, illetve Görögország térkép széléből látszik Albániából, de ez utóbbi kettőn most nem vagyunk rajta, így marad az érzék, az emlékezet, és a helyiek segítőkészsége. Végül csak áthajtunk egy hídon, és jön utána egy elágazás, pont, ahogy az emlékeimben éltek. Azért megkérdezek egy csókát, arra van-e Burrel, amerre gondolom. Jól gondoltam, és hamarosan egy útjelző tábla is jelzi a jó irányt. Bander eddigre már megelégelte a bizonytalanságomat, így egy gyors kerék pumpálás mellett egy kis térképezést is tartottunk. Áthajtunk egy számomra máig ismeretlen nevű kisvároson, és már bent is találjuk magunkat a Mati-folyó völgyében. Itt kezdődnek az albán hegyek!