Kerékpárral Athénig

Balra térünk le a főútról, áthajtunk egy hídon a Drini felett, majd még egy balkanyar után a város szívében találjuk magunkat, egy gyönyörű pálmafás kis téren. Itt van szemben a Szkander Bég mauzóleum, ő valami nagy nemzeti hős lehetett, mint az olaszoknak Garibaldi. A Dienes útikönyvből megtudjuk, hogy a mauzóleum alapját képező Szent Miklós templom köré emelt 28 márványoszlop 28 csatát jelképez, melyből 25-öt hősünk jött ki győztesen. Eredetileg ide temették Szkander Béget, de a törökök feldúlták a sírt, és széthordták a csontokat, melyekből állítólag hatásos talizmán készült. A mauzóleum úgy tűnt, ma épp zárva tart, így csak a távoli kerítés túloldaláról csodáltuk meg, de ez sem tartott tovább egy percnél. Letettük a gépeket a pálmafás park közepén, Bander elrohant gyalog egy-egy sör-burek párost vásárolni uzsonna gyanánt.
Én addig elolvastam az útikönyvünk Lezhára vonatkozó részét, és lefényképeztem magam körül mindent, amit arra érdemesnek találtam. Bander bő negyed óra múlva tért csak vissza, a két 0,33-as Tirana sörrel, és két háromszög alakú burekkel. Úgy látszik, errefelé ez a forma a menő. Jóízűen elfogyasztottuk őket a sörökkel egyetemben, bőven megérték a 200 Leket (500 Ft) mindösszesen. Dienes Tibor azt írja az útikönyvben, hogy bár ő nem issza a malátaszörpöt, de állítólag ez a legjobb albán sör. Valóban kellemes, csúszós, könnyű édes íze van, különösen így jólbehűtve, jólesik. A karjaink jól leégtek az előző őrült tekerésben. Már délutánra jár, erősen tűz a nap, és alig látni felhőt az égen. Most már szinte késő, de azért bevonjuk magunkat 30 faktorral. Még vizet vételeztünk egy sráctól aki a helyi kávézó gyepjét locsolgatta, majd irány tovább!