A fővárost egy erdősáv határolja, ezen áthajtva érünk be a városba. A táblákat figyelve először a központot célozzuk meg, egy kis vásárlást terveztünk be ide. Nem árt beszerezni ezt-azt még Albánia előtt Először azonban egy GSM boltnál állunk meg, Bander átalakítót vesz a töltőmhöz. Az ő telefonja ugyanis újfajta keskeny csatlakozós, viszont a töltőjét otthon hagyta, így kézenfekvő volt, hogy egy adapter vásárlásával oldjuk meg a hiányt. Amit sikerült is beszereznie Bandernak az első boltban, talán 2 Euróért, így meglett a boldogság, most már vidáman tud zenét hallgatni, fényképezni a telefonnal, csak konnektor kell, és fel tudja tölteni.
Aztán jött az ábécé. Az utca emberét kérdeztem meg, hol találunk valami nagyobb szupermarketet. Két sarokra volt tőlünk a Delta Maxi nevű, talán a legjobban a SPAR-hoz hasonlítható élelmiszerüzlet. Széles választékkal, és drága árakkal. Én mentem be, amíg Bander kint ügyelt a bringákra. 16,4 Eurót költöttem, úgy, hogy ebben még üvegvisszaváltás is volt. Alaposan bevásároltam, került a kosárba 4 tonhalkonzerv, sajt, felvágott, májkrém, virsli, kenyér, banános [Bander kedvence] csoki, Twix, ásványvíz, és persze két pár izomtibor puding. A blokkról azt is megtudtuk, hogy a kenyeret úgy írják, hogy hljeb. Néhány plusz szatyrot is szereztem, nehogy megint ne legyen elég becsomagolni mindent az eső ellen. Berámoltuk a sok kaját a táskákba, majd továbbálltunk. Először a szemközti parkban akartunk egy kis pihenőt tartani, de egy csöves egyből le akart tarhálni, aztán amikor határozott nemet intettem, nagyon felbőszült, és még messziről is ordibált valamit, ráadásul más unszimpatikus arcok is tanyáztak erre, mi meg elég feltűnőek voltunk a két jól megpakolt bringával, ezért úgy döntöttünk, inkább továbbállunk. Apropó, közben az eső végre elállt! Legalább az ázásnak vége, most már talán egyenesbe jövünk. Megkérdezünk egy bácsit, merre van Han i Hotit, vagyis a határátkelőnk Albániába. Egész érthetően elmagyarázza, csak néhány lámpás kereszteződés, és már kint is vagyunk a városból arrafelé kivezető főúton.
Már épp látom a táblát, ami jelzi a jó irányt, amikor látom, hogy Bander egy egész utcányit lemaradt. Visszahajtok hozzá, és közben imádkozom, hogy ne megint defekt legyen. De nem, nem defekt, viszont barátom megtalálta 100km-es sugarú körben feltehetően az egyetlen kerékpárboltot. Bemegyünk, az eladó tud angolul. Mutat mindenféle külsőket, mindegyik méregdrága. A Bander 28-as kerekére még kapható egész jó, túrára való, keskeny külső, de horribilis az ára, 27 Euró. Viszont elég vékony a futófelületénél, ami nem túl előnyös a defektek elleni védelem szempontjából. Utólag már nem is tudom felfogni, hogyan dönthettünk ilyen rosszul, de végül nem vettünk semmit. Továbbálltunk Podgoricából, áthajtottunk egy nagyobb útlezáráson, majd ismét egy erdős részen, és már kint is voltunk újra a városi dzsungelből, kint a szabadban. Érdekes, hogy ahol bejöttünk a városba, és ahol elhagytuk, ott is ugyanazt a fajta ültetett cédrusfenyő erdőt találtunk. Úgy látszik a városatyák úgy határoztak, körbetelepítik a fővárost erdővel. Ez dicséretes.