Lefelé a tótól őrületes íveket vettünk az úton, bedőltünk a hajtűkanyarokban, mint valami motorversenyzők. Utol is értünk egy autót, meg is tudtuk volna előzni, de aztán lemondtunk róla, az már túlzás lett volna ezen a keskeny úton.
A főúton tovább balra, Podgorica felé. Mielőtt leborítani az út a Moraca völgyébe, előtte még némi fölfelének kell következnie, ez azonban csak nem akar érkezni, jó 10-15 kilométert kellett tekernünk tovább a völgyben, mire igazán elkezdődött a felfelé. Az egyik kanyarban az út szélén egy csúnyán otthagyott, félig szétrohadt darus kocsi rondítja a tájat. Itt még annyira nagyon nem is látunk sűtűn ilyesmit, de állítólag Albániában majd „mindennaposak” lesznek a szemétdombok és az autóroncsok az út szélén. 
Még jó, hogy csak két napot terveztem az albán szakaszra.
Nem volt sok a fölfelé, talán néhány 100m szintet, ha felvettünk, aztán végre felértünk a tetejére, és innen jött a… Nem sajnos most nem írhatom, hogy a nagy jutalomjáték, az önfeledt száguldás lefelé. Ezúttal nem volt egy leányálom a lefelé gurulás, ugyanis útépítés folyt ezen a szakaszon. Félig felszedett útburkolat, por, kosz, szörnyű útviszonyok és munkagépek, hosszú sorokban kígyózó autósor a félpályás útlezárások előtt. Ez még mind hagyján lett volna, de az út tekintélyes része alagútban vitt, szintén hasonló körülmények között. Dióhéjban: nem volt egy élmény lejutni a völgy aljába. A 
domborzat nem volt olyan triviális, mindenütt hatalmas hegyek, és völgyek vettek minket körül, ezért sem tudtuk, mikor vagyunk már lent a nagy Moraca völgyben, ami majd megvezet minket egészen Podgoricáig. Már erősen szürkült, amikor egy nagyobb viadukton száguldottunk át valami víz felett. Ez bizonyára a Moraca folyó volt alattunk, vagyis itt inkább még csak patak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy most már leértünk, és ideje tábort verni, véget vetni a mai túrának.
Az út szélén balra egy elhagyatott épületet pillantottunk meg, valószínű valami elektromos trafóház, vagy hasonló célt szolgáló dolog, mindenesetre tök üres, és zárva is van, viszont alatta szép kis zöld mezők terülnek el. Itt keresünk egy viszonylag sík részt, ahová feldobjuk a sátrat. Vacsora, sör, snack, dumálás, sms haza, naplóírás, alvás. Holnap Podgoricán át irány Albánia!
