A hajnali magamon könnyítős kényszer felkelésnél szomorúan láttam a kanyon közepében elterülő álmos felhőket. Magam is inkább visszafeküdtem a sátorba, Bander még nem kezdte el a mai napot, én is alszom még pár órát. Aminek a végét meglepő módon a hőség okozta, ugyanis süt a nap a sátrunkra! 
Este persze direkt olyan részre állítottuk, hogy reggel idetűzzön a nap, és ez most úgy tűnik, mégis bejött, eltűnt a felhőzet. Bandernak nincs papucsa, se szandálja, és mint nekem, neki is mind a két cipője vizes lett, így nem tud kijönni a sátorból. Nekem van egyedül egy pár szandálom, amit inkább csak mint papucsot használok, de ez most rajtam van, ezért javaslom Bandernak, hogy egyelőre csinálja azokat a dolgait, amiket tud a sátorban is, pakoljon, főzzön, egyen-igyon. Erre ő: oké-oké, és melyik sarokba hugyozhatok?! Ebből persze újabb nagy nevetés lett.
Kipakoljuk a bringákat, Bander előkap egy szárítókötelet, én ezen meglepődök - ilyet is hozott? -, majd kifeszítjük a sátor mögötti bokrokra, illetve sziklákra, és kiteregetünk rájuk. Van mit bőven a kötélre aggatni, jó sok cuccunk vizes lett a tegnapi esőben, illetve még a hegymászásban. Ez a nap nehezen indult, valahogy szét voltunk csúszva egy kicsit, legalábbis én biztos. Sokáig tartott, mire összerámoltunk mindent, még a biciklimet is össze kellett rakni, mert este már nem volt erőm a kerekeket berakni a helyükre. Plusz a féken is állítottam, nehogy túl közel legyen a fékpofa a szakadáshoz, és újra defekt legyen a vége. Merthogy felpumpálás után egy méretes hupli azért még maradt a külsőben, és ez nem túl bíztató. Persze a szerelés után mosakodni is kellett a patakban, sőt a rövidnadrágom is mosásra szorult, egy olajfoltot szereztem rá. Amit sajnos hosszas sikálás után sem sikerült eltűntetni, úgy tűnik örök emlék marad a folt. Bander kijelenti, hogy úgy érzi, rendbejött a térde, már nem fáj, úgyhogy retteghetek! Azért a térdfeszítőt még felveszi. Hosszas pakolás, sátorbontás, és kerékpár málházás után végre elindulunk. Még indítványozom, hogy pakoljuk be Banderhoz azt a néhány követ, ami a sátorcövekeket fogta, hátha ma este is kelleni fognak, de nem volt vevő az ötletre… Nem értem, pedig igazán jó kis kövek voltak! :)
