Kerékpárral Athénig

Reggel 7-kor kelünk, reggelizünk, majd megpakoljuk Bander hátizsákját meleg ruhákkal (sapka, kesztyű, plusz nadrág), innivalóval, és csokikkal. Irány a hegyek! A házat bezárjuk, lesétálunk a főútra, amin egy balost veszünk, máris a Crna Jezero felé tartunk. Körülbelül két kilométer a tó, néha bele-bele kocogunk, de aztán inkább a sétánál maradunk, az mégiscsak sokkal kellemesebb. A Crna Jezero, vagy ha úgy tetszik, Black Lake, vagy ha magyarul mégjobban tetszik, Fekete-tó, egy gyönyörű tengerszem a Durmitor hegyeinek a lábánál, Zabljak mellett. Ahogy most kinéz, majdnem hogy két tengerszem, mivel eléggé ki van száradva, ezért középen, a félsziget csücskénél szinte át lehetne sétálni a túlpartra, annyira alacsony a vízállás. Mindenesetre valóban pazar látvány, nem hiába áradoztak róla az interneten annyit. Ez hát a híres Crna Jezero... Mennyit álmodoztam róla, tervezgettem, hogy eltekerünk ide, nézegettem, forgattam a Google Earth-ben. Hát most itt vagyunk! Még arra is gondoltam, hogy majd jól a partján sátrazunk, de ez most visszagondolva nagyon naív gondolat volt. Esetleg nyár vége felé. Kár, hogy a háttér nem látszik most rendesen, a hegyek felhőben vannak. És mi oda akarunk felmenni? Normálisak vagyunk!? Nem, különben nem lennénk itt… Kicsit túlöltöztünk, leveszünk pár ruhadarabot. Bander táskájába már a dzsekim is alig fér be, így a garbó marad a derekamon. Később biztosan jól fog jönni, ahogy elnézem a hegyeket. Egy táblán találunk valami vázlatos térképet, itt sincsenek különféle színű és formájú turistajelzések, csupán egyféle: a piros karika benne nagy piros ponttal. Viszont az elágazásokban korrektül ki van táblázva minden. Legalábbis eddig minden országban ezt tapasztaltam, ahol ezzel a rendszerrel találkoztam, remélem itt is így lesz.