Kerékpárral Athénig

Harkányba már teljes sötétben érkezünk, megtaláljuk a Gere nyaralóházat, letesszük egy garázsban a bringákat, a sátrat, és a polifoamokat is lent hagyjuk. Szállásadónk elmond nekünk minden tudnivalót, kifizetem a 6000 Forintot üdülési csekkben, és már miénk is az egyik emelet, még hattyúnak hajtogatott törölközőket is kaptunk hozzá. Gyorsan letusolunk, átöltözünk utcai ruhába, és nekivágunk a fürdővárosnak. Ami nagyon szép, tiszta, és rendezett, bár még kicsit kihalt, nincs még szezon. Pedig egy kis elő május elsejei utcabált találunk pár sarokra a főút mentén. Veszünk hozzá egy sört, mert úgy az igazi. Charlie - Aludj el kisember című dalára el is hagyjuk hamar a terepet, visszatérünk a kisboltba, ahol az előbb a sört vettük, eszünkbe jut, hogy teánk ugyan van, de cukrunk nincs hozzá. Hát itt ugyan nem kapunk, ez tulajdonképpen csak egy videotéka, amiben épp kapni néhány kiegészítőt a mozihoz, de cukrot azt persze nem. Még egy fagyira is benevezünk egy közeli cukrázdában, hazaszólok még utoljára telefonon, aztán visszakószálunk a szobánkba. Megállapodunk Banderral, hogy megpróbáljuk elérni a holnap délelőtti, 10:16-os samaci vonatot. Ez azt jelenti, hogy 3:30-kor kelünk, 4-kor indulunk, mert 10-re túl kell lennünk a 112km-es horvát szakaszon, hogy a horvát-bosnyák határnál elérjük a vonatot. Kemény lesz! :) Hajnalban kelni... De talán megéri, így van esély rá, hogy már 7-re Szarajevóban legyünk, és világosban lássuk a várost. Bár izgatott vagyok, mégsem kell sokáig forgolódnom az ágyban, hamar elalszom.