Miután megvolt az új külső, nem szereltük fel rögtön, abban maradtunk Banderral, hogy ha eddig kibírta a foltozott külső, most már a Biogradi-tóig is kibírja, ami innen már csak egy köpésre van, talán 10 km sincs, na meg 300m szint a főúttól fel a tóig. Éppen ezért előtte pihenünk egyet, konkrétan egy burek-sör páros elfogyasztására gondolok itt a parkban. Idefelé egy utcába láttunk boltokat és pékséget, a pékség még hagyján volt, itt csak mulattak rajtam valamit, de végül sikerült húsos bureket szereznem kettőt. Viszont a boltban kicsit felidegesítettek, alig sikerült visszaváltani az üvegeket, amiket még a tegnapi raftingos pihenőhelyen ürítettünk ki. Egy jó sort értetlenkednek velem, pedig én csak két üveg hideg sört szerettem volna… végül már nem is emlékszem, hogyan, és miért, de egy 2l-es műanyag palackos sört, és két üvegeset sikerült vásárolnom. Na és persze a két finom húsos bureket!
Utóbbiakat elfogyasztotjuk az üveges sörökkel leöblítve a vasból készült bácsi mögötti parkocskában. 
Most látom, hogy az előbb a boltnál sajnos elfelejtettem visszafogni az egyik pókot a csomagokra, így a parkba jövet szépen feltekeredett a kerékre, és el is szakadt. Ezért kár, mert már nincs sok pókunk, és egy fél pók használhatatlan. Ugyanis meg sem találtuk az elhagyott végét, és így a kampót se. Azért eltettük, ami megmaradt belőle, hátha jó lesz még. Na, de most már irány a Biogradi Nemzeti Park! Ott majd pihenünk egy nagyobbat, rendesen ebédelünk, és kicseréljük a rossz külsőmet.
Mojkovacból kifelé menet jobboldalt egy zagytószerű 
mocsaras placc mellett hajtunk el. Ezt már idefelé is megnéztem, és nem értettem, micsoda, és miért van itt, elég furcsán fest így a város mellett ebben az amúgy elég szép tájban. A híd után tovább hajtunk a főúton balra, újra egy völgyben találjuk magunkat, mellettünk halad a folyó, és a túloldalt fent a vasút is. Néhány kilométert teszünk meg így, és jön a várva várt elágazás, Biogradsko jezero balra! Ezért jöttünk!
