Kerékpárral Athénig

Először is üdv mindenkinek, aki idetévedt erre az oldalra! Egy fényképes, térképes, szöveges élménybeszámolót találhatsz itt egy kerékpártúráról, amelyet egy cimborám, és én követtünk el 2008 májusában. Kisebb vonatozásokkal Budapestről indultunk, de Szarajevó után már tisztán kerékpáron haladtunk egészen a görög fővárosig. Illetve ha egész pontosak akarunk lenni, volt még benne egy kis kompozás is az Égei-tengeren. :) Hazafelé pedig olcsó fapados repülővel jöttünk Bécsig, a bringák is velünk repültek. Indulás előtt írtam pár sort az Outdoor blog-ra, legyen ez most elég előzménynek, és csapjunk bele a történetbe!

Szóval április 30-adikán indultunk, konkrétan 15:30-kor indult a vonat a déliből. Előtte még a Dohány utcába is eltekeregtem, Viola hagyott ott nekem egy borítékot, üzenettel, és egy karkötővel. Az útravaló viszonzásaképpen beletettem a borítékba egy "See You" márkájú csokit. Innen áttekertem a délibe, ahol megvettem a jegyeimet, majd felhívtam Bandert. Már itt volt, megkerestük a vonatunkat, és felpakoltuk rá a bringákat. Hát nem lett könnyű az enyém a cuccoktól, itthon ráálltam megint a szobamérlegre kerékpárostul, 126kg-t nyomtam a málhával együtt, ami azt jelenti, hogy a bringa a cuccokkal 48kg, ami nagyon sok. Mondjuk ennek egy nagy része most kaja, amit rögtön fel is faltunk, miután lepakoltuk, és leláncoltuk a bringákat a vagon végében. Beültünk egy négyes fakkba, sört bontottunk, és előkerültek a délelőtt megsütött langalló, és pizza szeletek.
Jön a kalauz, kezeli a jegyeket, látja rajtunk, hogy nem a Mecsekbe ruccanunk ki egyet karikázni, megkérdi, hogy gyakran szállítunk-e kerékpárt vonaton. Mert ha igen, érdemes belépnünk a Magyar Kerékpáros Klubba, így komoly kedvezményt kaphatunk a kerékpárjegyekre. Aha, ez szuper! Nem is ez a tény tetszik maga, hanem hogy a kaller volt olyan rendes, és önszántából, önzetlenségből megosztotta velünk. Aztán amikor jön visszafelé, még mellékesen megjegyzi: "Ja, még annyit, hogy rossz vagonban vagytok, ez Szekszárdra megy, át kell szállnotok előre!" Huhh, hát ezt majdnem benéztük, erre nem gondoltunk! Mondjuk így is elég rossz, hogy össze kell most cuccolnunk, és bringástul előre kell rohannunk Sárbogárdon. Az első vagonban aztán találunk igazi, nagy marhaszállító stílusú bringatároló részt, ide le is teríti Bander a polifoamját, és leheveredik.
Dombovárnál két iszonyat részeg fazon száll fel, szinte artikulálatlanul ordibálnak valami focicsapatról, az egyik azzal kezdte, hogy levágta a táskáját Bander polifoamjára, aztán még kicsit össze is taposták egy-két cuccunkat, még mielőtt össze is tudtuk volna kapni őket. Persze jött, ami várható volt, rögtön rá is gyújtottak, ez már Bandernak bőven elég volt, hogy az összes cuccával együtt átköltözzön a szomszédos "kisszobába", abba a bizonyos kis kétüléses részbe, aki utazott már ott, biztos tudja. Ez persze nem tetszett a rettentő kultúrált vendégeinknek, rögtön kezdtek volna szabadkozni, de Bander ügyesen kivágta magát, hogy ő asztmás, és hogy nagyon, de nagyon nem jó neki a dohányfüst, ezért bocsi, de félrevonul. Ezt megértették, és persze tovább dohányoztak a biciklik mellett. Mire kapcsoltam, mondtam nekik, hogy Bander nagyon, de tényleg nagyon durván asztmás, annyira, hogy azt se bírja ki, hogy ha netán a sátor, amiben aludnia kell majd, vagy a cimborájának bármilyen cucca dohányfüstös lesz. Így én is elcuccoltam a füstölgő részegek elől. Persze ekkor már késő volt, annyi szót váltottam velük, hogy nem szálltak le rólam, pánik ne essék, semmi rosszat nem akartak, csak éppen csatak részegek voltak. Mikor kiderült, hogy Győrben dolgozom, az egyik majdnem kiugrott örömében az ablakon, hogy földiek vagyunk, legalább háromszor meg kellett néznem a vonatjegyét, hogy ők bizony Győrből jöttek. Na de elég ezekből a részegekből, nem érdemeltek volna meg ennyi szót, pláne, hogy valahol Abaliget előtt hála az égnek, végre leszálltak.
Innentől olyan szép tájak következtek, hogy szinte kedvünk lett volna leszállni. Jó lett volna ezen a szép magyar tájon is végigkerékpározni, csak hát az idő... Az kevés :) És egy ilyen nagy útnál az ember inkább átvonatozza azokat a közeli kedves magyar tájakat, amiket máskor egy egyszerű hétvégén is meglátogathat. Szóval csak a vonat ablakából csodáltuk az aranysárga repcemezőket és a vasútállomás felett lemenő nap fényeit. De épp innen sem volt rossz.

Harkányba már teljes sötétben érkezünk, megtaláljuk a Gere nyaralóházat, letesszük egy garázsban a bringákat, a sátrat, és a polifoamokat is lent hagyjuk. Szállásadónk elmond nekünk minden tudnivalót, kifizetem a 6000 Forintot üdülési csekkben, és már miénk is az egyik emelet, még hattyúnak hajtogatott törölközőket is kaptunk hozzá. Gyorsan letusolunk, átöltözünk utcai ruhába, és nekivágunk a fürdővárosnak. Ami nagyon szép, tiszta, és rendezett, bár még kicsit kihalt, nincs még szezon. Pedig egy kis elő május elsejei utcabált találunk pár sarokra a főút mentén. Veszünk hozzá egy sört, mert úgy az igazi. Charlie - Aludj el kisember című dalára el is hagyjuk hamar a terepet, visszatérünk a kisboltba, ahol az előbb a sört vettük, eszünkbe jut, hogy teánk ugyan van, de cukrunk nincs hozzá. Hát itt ugyan nem kapunk, ez tulajdonképpen csak egy videotéka, amiben épp kapni néhány kiegészítőt a mozihoz, de cukrot azt persze nem. Még egy fagyira is benevezünk egy közeli cukrázdában, hazaszólok még utoljára telefonon, aztán visszakószálunk a szobánkba. Megállapodunk Banderral, hogy megpróbáljuk elérni a holnap délelőtti, 10:16-os samaci vonatot. Ez azt jelenti, hogy 3:30-kor kelünk, 4-kor indulunk, mert 10-re túl kell lennünk a 112km-es horvát szakaszon, hogy a horvát-bosnyák határnál elérjük a vonatot. Kemény lesz! :) Hajnalban kelni... De talán megéri, így van esély rá, hogy már 7-re Szarajevóban legyünk, és világosban lássuk a várost. Bár izgatott vagyok, mégsem kell sokáig forgolódnom az ágyban, hamar elalszom.

Mai megtett táv: 30 km (kerékpáron)
Max. sebesség: 53 km/h
Nettó átlag sebesség: 21,4 km/h
Nettó idő: 1 óra 24 perc