Persze aztán ahogy leszálltunk Pécsett, és elindultunk Harkány felé az 58-ason, néhány pillanatot még kaptunk a nyeregben ülve is azokból a bizonyos aranysárga sugarakból. Ó, a reptér balra, Bander fényképez, neki ez a szakmája, de még én is telepítettem itt routert a meteorológiának. Na de hol nem... Amikor kerékpározom, mindig ott tekerek el, ahol már dolgoztam. Amikor dolgozom, mindig arra visz az utam, amerre már kerékpároztam. De ez holnaptól már nem így lesz, eddig ismeretlen tájak, országok, kultúrák, és emberek következnek. Csupa kiszámíthatatlan, előre láthatatlan kaland! Szalánta végén megállunk szusszanni, telefonálok a szállásadóinknak, ahogy megbeszéltük, fél órával érkezés előtt. Már ott várnak a háznál, de ezért nekünk nem kell sietnünk. Mi azért megtekerjük rendesen a Villányi dombot. Lefelé 40-45 km/h-val száguldunk. Majdnem hágót írtam, de erős túlzás lett volna ezt még annak nevezni. :)