A vonat előtt még veszek két Nektar nevű sört egy kiskocsmában, majd felszállunk az érkező vonatra. A kalauz nem nagyon örül a vagon végében a bringáknak, mutogat, hogy gyorsan pakoljuk félre őket, persze ezt véletlenül sem értelmezzük úgy, hogy nem szállíthatjuk őket a vonaton. Szépen lemálházzunk, és megpróbáljuk úgy elhelyezni őket, hogy minél jobban el lehessen férni mellettük. Itt már fizetnünk kell a bicikliszállításért 10KM-et. A vonaton nagyot lakomázunk, Bander is előpakolja amit hozott, egy egész hátizsákja van telis-tele finomságokkal, nem bírok betelni a parenicás-kenőmájas szendvicsektől. Mellé a sör, és ez a kilátás a vonatból... Igazán jó dolgunk van! Most már egészen biztos, hogy odaérünk ezzel a vonattal Szarajevóba. Írok SMS-t a szállásadónknak, Diane-nek, hogy érkezünk, és hogy jó-e a találka 19:00-kor a Latin-hídon. A válasz hamar érkezik: "Dobro dosli. At the latin bridge at 19", azaz "Isten hozott! 7-kor a Latin-hídnál.". A történethez hozzátartozik, hogy indulás előtt hetekkel beregisztráltam egy eszméletlen jó site-ra, a couchsuring.com-ra, ami tulajdonképpen egy világméretű közösségi oldal világutazóknak. A dolog arról szól, hogy emberek segíthetik egymást, alapvetően szállást adhatnak utazóknak a lakóhelyükön, és ugyanígy kaphatnak is utazóként, persze nem muszáj adni, ahhoz hogy kapj, különböző státuszokat állíthatsz be, találkozhatsz utazókkal csak egy italra, beszélgetésre is, Te választod meg, kivel, mikor, hol és hogyan találkozol, vagy nem találkozol. Az egész kicsit hasonlít az iwiw-re, kiegészítve egy-két dologgal, hiszen itt kiemelt fontosságú a földrajzi elhelyezkedés, így pl. google maps-en is kereshetünk hostot, azaz vendéglátót. Ja és persze angol, és non-profit az egész. Szóval itt találtam magunknak két jó arc emberkét, akiről sok-sok couchsurfer barát csak jót, és még jobbat írt. Az egyik Diane, aki itt Szarajevóban lesz a szállásadónk, a másik Yiannis, akinél Athénban fogunk lakni. Na de térjünk vissza a vonatra, ami szebbnél-szebb helyeken robog velünk a Bosna folyó völgyében. Az emberek integetnek a vonatnak, hol a házak teraszán ülők, hol a folyóparti réten a piknikezők. Ha több időt tudtunk volna szánni erre az útra (vagy nem sikerült volna a kerékpárokat feltenni a vonatra), most kerékpáron haladnánk végig ezen a völgyön. Azért így sem rossz, és megnyugtat a tudat, hogy eddig a legjobb ütemben haladunk. Apró földeket művelnek a folyó és a sínek között, elhaladunk még néhány csúnyább gyártelep mellett, majd befut a vonat a szarajevói állomásra.