Még majdnem két óránk maradt a vonatindulásig, ezért úgy döntöttünk, megnézzük kicsit a várost, konkrétan azt a várat néztük ki, amit a vízszerző körutamon pillantottam meg. Meredek utcán toljuk fel a bringákat, egy zsákutca után sikerül megtalálnunk a vár bejáratát. A belépő 2,5 Márka, először Bander megy be, addig én őrzöm a bringákat. Átöltözöm rövidgatyába, elég volt a lastex-ből, meg lehet itt sülni, meleg, fülledt idő van. Amíg a barátomra várok, naplót írok. Épp mikor két francia lányt fényképezek (természetesen a saját gépükkel az ő kérésükre), megérkezik Bander,
így épp csak egy mondatot tudtam váltani a lányokkal, már rohanok is fel a várba. A kapuban a jegyárus valami egy márkáról, étteremről, és kávéról beszél, nem értem, de a kávé nem is érdekel, kíváncsi vagyok a kilátásra a várból! Végre, most érzem először, hogy azt teszem az időmmel, amit szeretnék, turista vagyok, végre nyaralok, és nem húzom azt a bizonyos szekeret, mint valami igásbarom. Furcsa, hogy ehhez az érzéshez egy belépőjegyet kellett váltanom. A vár jó hely, van fent egy kis játszótér, szabadtéri színház, na és persze gyönyörű kilátás az egész városra és a környező hegyekre. Készítek is panorámát, nem egyet, hogy biztosan legyen használható köztük.
Bander javaslatára én is teszek kitérőt a kétbetűs felé, de én sem találom meg a villanykapcsolót odabent. Az étteremben megpróbálom bármi egyébre váltani a belépőhöz kapott ajándék kávét, de nem járok sikerrel. Azért se fogok kávézni! Aztán visszafelé veszem az irányt, nem váratom tovább Bandert. Szépen lecsorgunk a várdombról, vissza a pályaudvarhoz.
