Kerékpárral Athénig

Még néhány szűkebb rész következett, nem egyszer a sziklafal az út fölé is behajlott, de végül kitágult a völgy, ami még így is nagyon meredek volt, de legalább most engedett magából egy kis kilátást. A táj elvarázsolt, és a benne élő emberek is. Egyik helyen egy nagyon tipp-topp ház állt az út és a patak között a tisztáson, az udvaron Bander két hatalmas üstre lett figyelmes, éppen pálinkát főztek, nem kis mennyiségben. Ami még ennél is jobban tetszett, és nagyon jellemző a balkánra, az az a megoldás volt, ahogy az ökörsütésnél megoldották azt, hogy folyamatosan forogjon a hús a tűz fölött. Elektromos motorral?! Neeem, az túl snassz lenne, és leginkább drágább, valószínű utóbbi miatt választották a következő megoldást a helyiek: Ilyen hegyek között ugye elég könnyen talál az ember folydogáló vizet, patakot, sziklák között lezúduló erecskéket. Na egy ilyet belevezettek egy slagba, aminek a túlsó végét felakasztották a magasba, az innen kifolyó víz meghajt egy félbevágott műanyagpalackokkal ékesített kereket, ami megforgatja a tengelyt, amire a hús van felszúrva egy vaskemencében. Ezt már a Drina völgyében láttuk, időközben a patakunk beletorkollott a türkiz folyóba. Itt sikerült nem eltévesztenünk az utat, bár kitáblázva sehol nem volt, de térképről tudtunk, hogy át kell mennünk a Drina túlpartjára Brod felé, mert ott megy tovább a főút Montenegró felé. A főút kifejezés túlzásnak hangzik látva ezt a néhol alig két méter széles aszfaltsávot, amin haladunk. Pedig biztosan ez az utunk, csak ez az egy út megy a folyónak ezen az oldalán. A táj persze itt is csodálatos, csak az egyre lejjebb ereszkedő nap miatt kezdek kicsit aggódni, csak nem akar fogyni az a huszonegynéhány kilométer, ami még a határig van. Kis házak között kanyargunk a völgy oldalában, az állatok szabadon legelnek mellettünk. Lassan eltűnik a völgy túloldalán az út, innen tudom, hogy nem lehet már sok hátra. Eltűnnek a házak is, erdős, bokros részeken hajtunk keresztül, nincs sehol senki, autó is csak 5-10 percenként jön egy-egy. Jobbról egy hatalmas völgy tárul elénk a Drina túlpartján, a lemenő nap aranysárgára festi a keleti oldalát, nem győzök fényképezni. Lent a Drina mellett bungalókra leszünk figyelmesek, kész tábor épült egy réten, bizonyára a rafting kedvelőit várja. Az is egy jó kaland lehet! De mi most kerékpározunk, méghozzá néhány percen belül már Montenegróban, ugyanis megérkeztünk a határátkelőhöz.