Kerékpárral Athénig

Ez kemény volt, jól meg kellett húzni, hogy ideérjünk! Még bő 20 percünk van a vonatig. Hamar megtaláljuk a vasútállomást, bent áll egy két zöld vagonos csoda, találunk pár vasutas emberkét, azt mondják, ez a mi Dobojba menő vonatunk, és fent kell majd a jegyet megváltanunk rá a kalauznál. Igen ám, de csak Eurónk van, úgyhogy irány a közeli kisbolt! Ahol sikerül 50 Eurót 98 BAM-ra, vagy KM-re, azaz bosnyák konvertibilis Márkára váltanom, valamint egy fantát, és két sört vásárolnom. Felpakoljuk a bringákat a vonat végébe, a cuccokat, és magunkat pedig betesszük egy fakkba. A fantát szinte azonnal betoljuk az utolsó két pizza szelettel, a sört lassan iszogatjuk miközben az ablak mögött elsuhanó bosnyák tájat szemléljük. Érdekes! :) Először is gyorsan rohan, sokkal gyorsabban, mint a nyeregből. Sok a félkész, és a romos ház, de a táj szép. Jön a kaller, megvesszük a jegyeket, egészen Szarajevóig, összesen 48 BAM kettőnknek. Jófej volt az emberünk nagyon, persze se németül, se angolul nem beszélt, de ez nem okozott akadályt abban, hogy elmagyarázza, nem oda-vissza jegyet adott el nekünk, mint ahogy azt először gondoltuk a jegyünket megpillantva. Kifelé menet még megkérdezte, hová lesz a túra, Athént meghallva elismerően bólogatott, majd ránk csukta a kabin ajtaját, mintha csak sejtette volna, hogy Bander a cipőjét készül levenni. Elfekszik az ülésen, új Pál Utcai Fiúk számokat játszik le a telefonján kihangosítva, elképesztő jól szól ez a kis teló, jól esnek a dallamok a fülemnek. Azt hiszem, szeretni fogom ezt a zenét, most hallom először, de ahogy a barátomat ismerem, nem utoljára az úton. Én mindeközben naplót írok, lejegyzem az adatokat a kilométerórából, 120km-t tettünk meg délelőtt 10-ig. Szép kis start, azt meg kell hagyni! De már túlvagyunk rajta, fent a vonaton, este 7-re Szarajevóban leszünk, ezért megérte ez a kis hajnali rohamfutam.