Kerékpárral Athénig

Biztos, hogy nincs több már 10km-nél ide Mojkovac, de még most is nagy szívás lenne, ha megadná magát végleg a külső. Ez azonban hál’ isten nem történik meg. Ahogy közeledünk, egyre több a ház, az egyiknek a lépcsőjéhez letámasztva egy montain bike-ot pillantok meg. Van tehát remény, ahol bicikli is van, ott gumi külső is, az enyém pedig szabvány méret, 26-os. Ha kell megveszek egy egész kerékpárt, vagy kereket, csak legyen normális külsőm! Beérünk a városba, egy régi patinás híd mellett haladunk át egy új, széles modern párján a Tara felett. A 4000-es lélekszámú városka elsőre nem túl szimpatikus, de ahogy beljebb érünk, egyre jobban tetszik, látunk itt üzleteket, pékséget, a főtéren egy nagy vasszobrot egy robusztus, oldalán kardot viselő bácsiról, és hopp: egy üzlet, aminek a kirakata előtt kerékpárok sorakoznak! Bemegyek, kis mutogatós ektivitivel rásegítve az angolomra rákérdezek a külsőre, de negatív választ kapok. Nem is csoda, a bolt inkább valami outdoor-mindenes-ajándék bolt, mintsem kerékpárbolt. Azonban egy fickó megszólít minket az üzlet előtt, kérdi, hogy mi járatban, s mit szeretnénk, mutatom a púpot a keréken, erre ő odébb vezet egy 5 méterrel, és egy mellékutca felé mutat: egy sarokra tőlünk egy bolhapiac üzemel! Hát ez szuper! Nem győzünk hálálkodni az emberünknek, majd gyorsan bele is vetem magam a piaci forgatagba, amíg Bander vigyáz a gépekre. Rögtön az első árusnál megpillantok néhány külsőt, 26-osak, alig használtak, viszont terepre valók, ami nekem nem jönne most túl jól. Rákérdezek azért, hogy legyen viszonyítási alapom, aztán majd maximum visszajövök, és megveszem, ha nem találok máshol jobbat. 5 Eurót kérnek érte, ezt persze sokkalom egy használt külsőért, még Magyarországon is sajnálnék érte ennyit, itt azonban idegen, turista vagyok, nyílván ezért is kerülne nekem ennyibe. De nem kerül, mert eszem ágában sincs megvenni, inkább irány tovább, nézzük, van-e még külső a többi árú portékája között. Mosolyogva látom a gázpalackokat, itt a tűs a divat, persze, hogy idén is szelepeset hoztunk. Még jó, hogy szinte teljesen tele van még. Aztán egy fickónál megpillantom a külsőmet, egy darab van belőle, egész szép egyenletes, és keskeny a futófelülete, még látszanak rajta az öntés nyomai, és természetesen 26-os! Próbálok nem nagy érdeklődést mutatni az árus felé a dolog iránt, még elsétálok egy körre, miután megkérdezem az árát, itt is 5 Euró. Majd visszajövök, újra megfogdosom a külsőt, és rákérdezek a 4 Euróra. Nem tudok alkudni az egyszer biztos, azonnal rábólintott az emberem. Valószínű odaadta volna 3, vagy akár 2 Euróért is. Mindegy, igazából nem bánom azt az 1000 Forintot a külsőért, sőt, majd kiugrom a bőrömből, szinte nevetve futok vissza Banderhez, örülök, hogy egyáltalán sikerült találnom új külsőt, méghozzá nem is akármilyet!