Kerékpárral Athénig

Reggel még odabent a sátorban összepakoltunk, hogy ne keltsünk nagy feltűnést. Ahogy kimásztunk, így világosban mindjárt barátságosabb volt a környék, mint tegnap éjszaka. Összepakoltuk a sátrat is, és már éppen indultunk volna, amikor a szemközti kertes házból egy nő szaladt a kerítéshez, és egy zacskó süteményt nyújtott át. Na, hát csak jó arcok ezek a görögök is, annak ellenére, hogy nem nagyon beszélnek mást a görögön kívül.
Végre újra úton, méghozzá világosban! Kicsit elveszünk az úthálózatban, egy falu határában egy fickó siet segítségünkre, amikor látja, hogy bizonytalanul állunk egy kereszteződésben, térképpel a kezünkben. Emberünk tud angolul, méghozzá elég jól ahhoz, hogy elmondja, merre van a tovább. A táj alföldi, egyszerű, sík. Ha épp nem egy faluban tekergünk, akkor nyílegyenes mezőgazdasági utakon, földek között, kanális mellett, de néha egy-egy ültetett erdősáv is befigyel. Bezzeg tegnap az istennek nem találtunk ilyet, hogy elbújjunk benne éjszakára, most meg már mindegy… Áthajtunk egy Alexandria nevű helyen, majd egy nagyobb városon is, aminek a végén megállunk egy fedett, padokkal kiépített kútnál. Maradt még ennivaló tegnapról, és a süti is finom, amit reggel kaptunk. Betankoltunk energiából, majd rakjuk tovább.