Kerékpárral Athénig

A tó mellett haladtunk tovább, elhaladtunk a táborhelyünkkel szemközti szakaszon, elhagytuk a függőhidunkat. Egy kicsit kanyargott az út a völgyeket és gerinceket kerülgetve, majd egy nagy balra kanyart vett követve a nagy völgyet, aminek az alján még mindig ott volt a tavunk. A táj továbbra is csodálatos, túloldalt a hegy és a tó közötti lankákat apró földek tarkítják, és néhány házat is látunk. Egy másik függőhidat is találunk, ez köti össze őket a főúttal. Az egész úgy fest, mint ha valami 500 évvel ezelőtti meseországban járnánk. A nagy balra kanyar után szűkebb lesz a völgy, már csak 50-100 méter széles a tavunk az alján. Hamarosan egy híd következik, amin átkelünk a völgy jobb oldalára, ahol rögtön egy kaptató vár ránk. Tetején két albán szamár legel az út szélén, anya és kölyke ránk se hederítenek, de mi nagyon örülünk utunk első albán szamarainak. A kilátásról nem is beszélve, ami innen nyílik a völgyünkre. Eszméletlen ez a táj! Valószínű jókor jöttünk, mert máskor kopárabb. Most tavasz van, minden úszik a zöldben, de a dombok vörös sziklás bele sok helyütt kilátszik, el tudom képzelni, hogy augusztusban egész máshogy, kiszáradtabban fest ez a táj.