Valamikor nagyon kora hajnalban kimegyek könnyíteni magamon, mikor látom, hogy ma estére sikerült kikapnunk egyet a millió csillagos szállodákból, gyönyörű tiszta az ég. Ez nagyon jó jel, csak legyen így nappal is! Tegnap este a 6 órás kelést irányoztunk elő, hogy a mai napon végre haladni is tudjunk. Ebből most 6:52 lesz, de még így is korábban keltünk, mint eddig bármikor máskor. Lebontom a sátor külső ponyváját, és kiterítem egy tőlünk 50 méterre lévő téglakupacra, ott a szél is alákap, és a nap is jobb szögből éri. A nap, ami most bukik elő a szemközti dombok alól. A
zt hiszem, ma meleg napunk lesz, nem sok felhőt látok az égen. Kiteregetem a vizes holmijaimat, a cipőink még mindig nem száradtak meg. Most minden szana-szét van a sátor előtt a réten. Megreggelizünk, majd nagy összepakolás veszi kezdetét. Hihetetlen, hogy két és fél óra elmegy ilyenkor, mire indulni tudunk. Pedig most még csipkedtük is magunkat.
A táborhelyről indulva rögtön megint eltévesztünk egy elágazást, úgy kiált utánunk egy motoros, hogy Albánia arra van, amerről ő jött, azaz balra egyenesen, nem pedig jobbra, amerre letértünk. Valahogy nagyon 
jobbra húzunk mostanában, biztosan a tájfutó vér, jobbra nem lehet baj, ott a Shkodrai-tó (Skadarsko Jezero) - gondoljuk. Hamarosan a helyes úton is közelében találjuk magunkat a tónak. Néhány kisebb kaptatón felkapaszkodunk a domboldalba, ahonnan a keskeny kis útról gyönyörűen rálátni a tó itt található északi, mocsaras nyúlványára. Bander nem akarja elhinni, hogy ez a tó a világon az egyetlen megmaradt természetes élőhelye a pelikánnak. 
Még akkor is kételkedik, amikor a nemzeti parkot jelző táblán egy pelikán körvonalait pillantjuk meg. Látni akar egy pelikánt, nem szeretné úgy elhagyni ezt a tavat, hogy ne lássa a különleges csőrű madarat. Ezt persze pont bebukjuk, a pelikánok (szerintem) minden nap 10:30-kor vándorolnak át az albán oldalról a montenegróira, így pont elkerüljük egymást velük.
Ekkor 
érünk ugyanis a határátkelőhöz (a pelikánok a tavon váltanak országot), ahol nagy megkönnyebbülésre az előzetes híresztelésekkel ellentétben csak 1-1 Eurót kell becsengetnünk, hogy beléphessünk, pontosabban begurulhassunk Albániába. Halványan emlékeztem, hogy valahol olvastam a neten, hogy bringásoknak csak 1 Euró az autós „úthasználati díj” 10 Eurójával szemben, de aztán erről sehol máshol nem láttam infót, és később mikor rákerestem, magam sem találtam már meg az 1 Eurós írást, így lélekben már készültem rá, hogy most 10-10 Euróval megrövidítenek az albánok. Tehát kellemes csalódás volt, hogy kerékpárral csak 1 Euróba kerül a csodálatos albán utak használata! :)
