Kerékpárral Athénig

A papírokat sajnos még le kellett szerelnem a bringáról, mivel a táska még nem volt rajta. Bander még semmit nem rámolt, pedig szóltam neki, mielőtt elindultam, hogy mire visszajövök, pakoljon össze, mert rögvest indulnunk kell majd a reptérre. A dolog mindjárt érthetővé válik előttem: Bander iszonyat szarul van, talán ilyen rosszul nem is nézett ki, mióta itt vagyunk. Na szép, most aztán benne vagyunk a pácban. Kellett az a sárgaborsó-főzelék, hát ennyi eszünk volt… Pár óra múlva indul a repülő, mi meg még minden szana-széjjel. Pánik helyett nagyon gyorsan belenyomorítottam az összes cuccomat a táskám két oldalsó zsebébe, hogy a tetejére még a kartonok is ráférjenek a biciklin, majd amiben csak tudtam, segítettem Bandernak. A bringája is lapos volt kicsit, pumpáltam bele, majd pakoltunk tovább a szobában. Végül pár perce még nem hitt bámulatos gyorsasággal elkészültünk, és a papírokat is sikerült újra felerősíteni a csomagtartóm tetejére, így útnak is indultunk a Perissos metrómegálló felé.
Ebbe az irányban még sosem jöttünk, így az ovális tér után sikerült kissé elkavarnunk. Egy idő után feltűnt, hogy eddig soha nem látott környéken tekerünk, és a metró sincs sehol. Visszamentünk oda, ahol még tudtuk nagyjából, merre vagyunk, majd nekiálltunk kérdezősködni. A második járókelő elirányított minket a jó irányba, nemsokára feltűnt egy már ismerős aluljáró, és nemsokára valóban megérkeztünk a Perissos-ra. Eltévesztettem az egyik saroknál az irányt. Még így sem csúsztunk ki nagyon az időből, de a francnak hiányzott ez az izgalom. Ha lekésnénk a repülőt, az irtó nagy szívás lenne. Pár nappal előbb foglalva valószínű csak méregdrágán kapunk új repülőjegyet, és holnapután mindkettőnknek dolgoznia kell!
Gyorsan veszek két vonaljegyet a metróra, majd megyünk a peronunkra. Ami persze a túloldalt van, át kell kelnünk hozzá egy aluljárón. Lefelé még csak bírjuk valahogy a súlyos bringákkal, de fölfelé ki van zárva a lépcsőzés. Bander liftezik, de csak egyedül fér be a megpakolt bringájával. Én addig nem várok, hanem kipróbálom a mozgólépcsőn való bringaszállítást. A baj csak az, hogy a bringám súlypontja igen csak hátul van. Kis híján hátraesek, magamra borítva a bringát a csomagokkal és a sok papírral. Valahogy mégis megtartom magam, és épp felérünk mindketten a peronra, mikor rögtön be is fut egy szerelvény. Ezt jól bemákoltuk! Előreszaladunk és felszállunk a legelső kocsi legelejébe. Ahogy Yiannistól már jól tudjuk, mint otthon a kerékpárszállító kocsi nélküli MÁV vonatoknál, itt is csak a vonat két végében megengedett a bringaszállítás.
Perissostól 5 megállót dülöngélünk a kerékpárokkal a metrón, majd a Neratziotissa nevű állomáson átszállunk egy gyorsvasútra. Ezen az állomáson is volt lift, és itt már rohannunk sem kellett, így könnyedén ment az átszállás. A gyorsvasútra 3,20 Euró volt a jegy, és a kerékpárokért itt sem kellett fizetni. A vasút nagyon modern volt, néhányszor még megállt felszedni az utasokat a városban, aztán hangtalanul száguldottunk az autópálya mellett a repülőtérig.