Jön a lejtő, melegítőt húzunk. Néhány nagyobb kanyar után újra lankás részen találjuk magunkat, körben zöld mezők, és a távolban hatalmas, havas hegyek. És még csak ezután jött a java! Micsoda helyeken kerekeztünk át! Nehéz leírni... Alagutak, sziklafalak mindenfelé. Az első alagút előtt megállunk, felszereljük magunkat fényvisszaverő mellénnyel, lámpákkal, felcsapjuk a bokára a fényvisszaverő szalagot, és indulunk neki az alagútnak. Ahogy pár métert haladtunk a megállóhelyünktől, 
rögtön nevetésben törtünk ki. Az alagút alig 30m hosszú, csak ezt az előbb még nem láttuk... Ezért öltöztünk fel világítós hacukába!? :) Az ember mellett a víz is utat tört magának a hegyen át, kicsit odébb az alagúttól egy kisebb barlangon folyik keresztül a patak. Még néhány eszméletlen sziklafal, és sziklába vájt alagút következik, majd végre megtaláljuk a helyet, amit alkalmasnak találunk arra, hogy elköltsük az ebédünket.Egy forrással szemközti parkoló szélén található pihenőhelyen verünk tábort. Előkapjuk a gázfőzőt, és már melegszik is a víz. Az első fogás instant gulyás leves, hát ennél rosszabb
gulyást még nem ettem, de most ez is megteszi. A második már annál gusztább, Bander még otthonról hozott virsliét szeljük fel négy felé hosszában, így pont beleférnek a szeletek a sütőlapocskánk bordái közé, hamar megsül a vajon a virsli, 
és már jóízűen lakmározunk is. Az erős szél egy kicsit nehezítette az ebéd elkészítését, de egy polifoammal ismét felfogtuk. Amúgy eszméletlen, mennyi szemét van a pihenőhelyünk mellett, és valami barom a menedék egyik oldaláról még a deszkákat is lefeszítette és eltüzelte. Ennek ellenére csodás ez a hely, hatalmas sziklatornyok alatt ebédeltünk a szoros aljában, induláskor még megtöltöttük a palackokat a forrásnál, és már nyeregben is voltunk ismét.
