A Zeusz templom után Banderral is megnéztem a Kallimarmaro Stadion-t, majd egy boltot kerestünk. Jó néhány sarkot elbringáztunk, ráadásul fölfelé, mire végre találtunk egy szupermarketet, ahol főként innivalót vásároltunk. Úgy döntünk, hogy ideje sziesztázni, 
nem hülyeség ez a mediterrán vidékeken. Meg lehet pusztulni, olyan hőség van ilyenkor délután, mozdulni sincs kedve az embernek. Elindulunk a National Garden felé. Valahol a Zappeion Palota mellett egy idős angol házaspárt hallunk beszélgetni, a nő szinte sikítva hívja fel a férje figyelmét: „Paul! Look at the turtle, look at the turtle!” – és tényleg, ott szalad egy teknős előttünk a sétányon, már amennyire szaladni tud. Amíg Londonban a 
mókusok szaladgálnak fel s alá a parkokban és környékükön, addig Athénban ugyanezt a szerepet a teknősök töltik be, igaz nem olyan mókásak, és fára se nagyon másznak, de azért mégis meglepő, hogy városon belül találkozunk velük.
Ledőlünk egy kicsit egy árnyékos részre, Bander lefekszik egy padra pihenni, még mindig
nem teljesen egészséges. Én persze megint nem bírok magammal, teknősöket fedezek fel a közeli szökőkútban is, őket fényképezem. Aztán eszembejut Yiannis, megnézem a telefonomat, látom hogy írt, hogy van egy kis ideje, és összefutna velünk. De sajnos, mire visszaírok, már késő, behívták dolgozni. Érdekesen fogalmaz a srác angolul, azt hogy magam vagyok, pl. úgy írta le, hogy „I’m with my” :) Végülis érthető…
