Újra szárazföldön! Csak pár métert kell hajtanunk a part mentén, aztán az út nyílegyenesen a sziget belseje felé vezet minket. Egészen a főútig, ahol jobbra kanyarodunk, majd egy műhelynél rögtön meg is állunk, levetkőzünk, és szerzünk vizet. Az eső elállt, és melegünk is lett hirtelen. Átkelünk egy kisebb nyergen, a sziget egy nyugati nyúlványán vágunk át így, majd gurulunk le újra a tengerpartra, Edipsos városába. 
Itt hosszan megyünk a városon belül a tengerpart mentén, szépen ki van építve minden, és hopp, még egy hatalmas komp. Minden bizonnyal ez megy Arkitsába, vissza a nagy földre. Akár fel is szállhatnánk rá, így Evia szigéből ugyan nem sokat látnánk, de a Maliakos öböl megkerülését megspóroltuk volna. Persze ez az út nem arról szól, hogy a legrövidebb úton elhajtsunk Athénig, úgyhogy az újabb kompozás elmarad, helyette felkapaszkodunk a meredek hegyoldalba. Edipsos-t elhagyva az út ugyan a tengerparton halad tovább, kérdés, hogy hogyan értelmezzük ezt. Már nem lepődök meg azon, hogy ami a térképen 1 mm sincs, az a valóságban járhat akár több száz méteres szintkülönbséggel is. Most is ez történik, az út föl le visz minket a meredek, bokros hegyoldalban. Néha egész közel vagyunk a vízhez, a következő percben pedig már megint odafentről csodáljuk a tengert.
