Kerékpárral Athénig

A szoros után az első érdekes dolog, amit láttunk az egy benzinkút volt. Egy benzinkút, ami nyitva volt! Akkora autósor állt előtte, hogy kilógott egészen az autópályáig. Mert itt már újra autópályán mentünk, és tudom furcsán hangzik, de sokkal biztonságosabb volt. Ugyanis ugyanaz a forgalom, ami a kis úton 1 méterre se ment el tőlünk, most 2-4 méterre száguld el mellettünk, igaz nem 90-ennel, hanem 120-al… De az már mindegy, a lényeg, hogy jó távol vannak, és ha ki akarok kerülni egy döglött siklót, nem kell attól félnem, hogy átmegy rajtam egy kamion, és hamarosan én is olyan lapos leszek, mint ő. A leállósáv széles, és csak mi vagyunk rajta.
A táj egyébként itt olyan, amilyet eddig még nem láttunk Görögországban. Kicsit olyan, mint Albánia volt egyes belső részein, csak talán még kopárabb. A távolban bokros dombok, aztán mezők, egy-két tujasor, szántóföldek, ültetvények, az autópálya szélén pedig virágos bokrok végig. Egyenesen Larissa felé hajtunk, az úton semmi érdemleges nem történik velünk, csupán kilométerenként elsuhan egy kis tábla mellettünk: 358, 357, 356, közeledünk Athénhoz! :)
Elérkezünk egy elágazáshoz, itt kell dönteni, hogy kikerüljük Larissát, vagy egyenest behajtunk. Kikerüljük, még jó 17km-t hajtunk hasonlóan monoton autópályán, aztán végleg elhagyjuk és letérünk egy kis útra ami ugyanarra megy, mint az autópálya, csak épp nem az. :) De ez nekünk nem baj, sőt, egyenesen jó, hiszen alig van autó ezen az úton. Ez is nyílegyenes, és monoton, de ez sem baj, úgysem volt még ilyen szakasz az utunkban. 43km-t kell most így megtennünk. Jó tempót diktálunk, sikerül 25km/h körül mozogni, amivel elégedett vagyok, szépen haladunk.
Otthon erre a szakaszra a sok tervezés áldomozás alatt a végén már úgy gondoltam, mint utolsó szakaszra. Furcsa érzés elhinni, hogy ha így folytatjuk, holnap után megérkezünk Athénba. Már bőven több van mögöttünk, mint ami előttünk. Félelmetes belegondolni is, micsoda helyeken jártunk idáig. Kicsit jó ez az unalmas szakasz a gondolkodásra. Azon jár az eszem, mit fogok csinálni, ha hazaértem, erőt gyűjtök a továbbiakra. Arra gondolok, hogy majd ha nehézség jön, csak visszaemlékszek majd erre a szakaszra, és mindjárt könnyebb lesz minden… Idáig eljutottunk keresztül a Balkánon, ehhez képest semmi az a sok otthoni kis probléma és megoldandó feladat. Persze a dolgok nem ilyen egyszerűek, de akkor ezt ott jó volt elhinni.
Egyszer csak egy apró görög stílusú templomocska tűnik fel az út mellett, épp csak most nőtt ki a porból, még ott vannak mellette a földkupacok. Az achilioi elágazáshoz érünk, ez már majdnem félúton van az autópálya és Velestino közötti szakaszon. Megállunk itt egy AegeaN márkájú benzinkútnál, veszünk egy másfél literes vizet a hűtőből 1 Euróért, leülünk egy asztalhoz, és szépen el is pusztítjuk. Aztán megtöltjük egy kútnál, és irány tovább!