Kerékpárral Athénig

Lefelé valóban remek tempót diktáltunk, néhol bele-bele futottunk, lent a fenyőerdőben úgy ugrott félre előlünk egy lánycsoport. Thank You, köszöntük meg vidáman, mire jött a válasz nevetve: You are welcome! Tényleg egy örömmámor volt a hegyről lefelé rohanás. Bár ennek ellenére azért sikerült néhány szép virágot is lencsevégre kapnunk, sőt, lent a ház mellett a kis hídnál felfedeztünk egy gyönyörű vízesést is, ami mellett fölfelé elmentünk.
Az ennivalót csúnyán elnéztük, nagyon keveset pakoltunk belőle, elkellettek volna a szendvicsek is. Persze így sem haltunk éhen, csak lefelé már nagyon rohantunk, megálmodtuk estére a makarónit, és már nagyon ettük volna, de a hegyről le is kellett jönnünk. Igazából két hátizsák kellett volna, mert ha lett is volna nálunk több kaja, az nem fért volna el Bander zsákjában a sok meleg ruha mellett – ami viszont igencsak elkellett odafent.