Bár Bander a kalandunk végeztével azt mondta, Neki valahogy a tavalyi Alpokban tett csavargásunk jobban bejött, de azért úgy látszik ez az út is hagyott benne felejthetetlen élményeket, mert felajánlotta, hogy mivel úgyis lassan haladok a beszámoló készítésével, ő szívesen segít, és leírja mondjuk az Olimposzunk meghódításának napját. Én ezt örömmel fogadtam, olvassátok Ti is:
8 óra tájban sikerült csak felkelnünk, ugyanis a tegnapi éjszakai sörözés és az óra átállás
kicsit megnehezítette a reggeli ébredezést. Összepakoltunk villámgyorsan pár fontos dolgot a kis hátizsákomba: vittünk magunkkal melegebb ruhát, kesztyűt, sapkát, némi kaját (csokik, keksz) 1,5 liter teát és ugyanannyi ásványvizet. Majd nekiindultunk az Olimposz meghódításának. Litochoro faluból, kb. 300 méteres tengerszint feletti magasságból egészen 1100 méter környékéig kerekeztünk fel.
Az Olimposz Görögország legmagasabb hegye (Mytikas 2918 m) a Görög félsziget keleti 
felén, közvetlen az Égei tenger mellett fekszik tekintélyes területet foglalva el. Az Olimposz közvetlen környezetében tobzódnak az éghajlati anomáliák, ugyanis a hegységben 3-4 éghajlat típus is megfigyelhető közvetlen közelségben. Érdekesség továbbá, hogy Európa első nemzeti parkját itt nyitották meg.
Kerékpárral és kocsival egy kiépített műúton mehetünk fel egy 20 kilométeres szerpentinen az 1100m magasban fekvő menedékházhoz. Az út elején egy kis házikóban angolul beszélő vadőr hívta fel figyelmünket, hogy merre érdemes mennünk és elmondott pár szabályt, amit be kell tartanunk (nem gyújthatunk tüzet, nem térhetünk le az útról, nem szedhetünk virágot…), majd egy térképet is kaptunk tőle. A nemzeti park területére a belépés nekünk ingyenes volt, az autósoknak nem tudom, kellett-e fizetni, de szerintem nekik is ingyen volt.
Már 700 méteren is volt egy menedékház, amely mellett gyorsan elhaladtunk, Árpi folyamatosan fényképezett, pedig nem volt annyira szép időnk. Lent reggel még megörültünk, mert tisztának nézett ki az idő, de amikor már 800 méteren kerekeztünk, 
kezdett egyre ködösebb, vacakabb idő lenni. Egyébként az oda vezető út nem emelkedett végig, 3/4 résznél volt benne jó
pár kilométer lejtő is, az itt elvesztett szintet persze a végén ismét fel kellett szednünk.
Az 1100 méteren fekvő menedékháznál lezártuk a kerékpárokat egy táblához, majd gyalog indultunk tovább, közben több külföldivel (főleg németek voltak) is beszélgettünk és mindenki kicsit őrültnek gondolt minket. Az itteni turisták csak kis része gondolt arra, hogy 
megközelítse a csúcsot, bár az nem volt annyira messze, olyan 7 kilométer lehetett az út. (oda-vissza: 14km, 1800m szintemelkedéssel) Már délután 1 óra körül járhatott, amikor nekiindultunk gyalog és elég gyors tempóval, Imrétől kapott (köszönet érte!) térképünk segítségével az E4-es turistaútvonalat követve hamar fenn is voltunk az 1-es menedékháznál 2100 méteren. 
Ekkora már gyakorlatilag majdnem minden kajánk és vizünk is elfogyott, de még lelkesek voltunk. Egyébként, aki ésszerűen szeretné teljesíteni ezt a túrát az legalább két részletben teszi, vagyis egy napot alszik valamelyik menedékházban, melyekben 19 Euró volt a szállás, ami nem is olyan drága. 
A menedékházak megközelítése csak gyalog volt lehetséges, szóval a kaját, sört, tűzifát pónikkal vitték fel. Az ivóvíz a környező forrásokból jött műanyag csövön. Amin csodálkoztam, hogy a víz ellátottság nem volt túl jelentős, nem lehetett minden méteren forrásokba, patakokba bukkanni, mint ahogy azt az Alpokban jól megszokhattuk. A patakmedrek 
mind szárazak voltak és jelentős forrást csak az alsó menedékháznál láttunk 1100 méteren, ezért hiába vártam, hogy jöjjön egy jó kis csermely ahol a kulacsomat végre fel tudom tölteni. A növényvilág egyébként nagyon dús és változatos volt egy darabig, majd 2000
métertől elkezdett ritkulni minden és 2300 felett már csak kövek voltak.
2100 méteren a menedékháznál fujtunk egyet, még mindig ködös és itt már hideg is volt az idő. Egy görög emberkétől tájékozódtunk angolul, hogy innen merre tudunk felmenni a Mytikas-ra, az Olimposz legmagasabb csúcsára (2919m). Azt javasolta, hogy a Mytikas-t felejtsük el, oda mi most nem jutunk fel felszerelés (bakancs, hágóvas, jégcsákány) nélkül,
mert a csúcs előtt van egy szakadék, ami még tiszta hó és jég, életveszélyes lenne megpróbálni is az átkelést. De a csúcstól csupán pár száz méterre van a Skala 2866 méter magas gerince, ahová talán fel tudunk menni sportcipővel is. Megköszöntük az útbaigazítást, majd az egyre havasodó ösvényen felkapaszkodtunk egész a Skala-ra, 2866 méter magasba! Közben többször is találkoztunk turistákkal, de ekkora már mindenki lefelé jött.
Fent a Skala-n a sziklatenger közepén egy kis madár társaságában
(már felöltözve, kesztyűben, sapkában) a 30 centis hóban még eszegetünk valamit, körbe nézünk a végtelen ködbe, majd szomorúan meggyőződünk arról, hogy Zeusz bizony csúnyán átvert minket, mert amíg mi felmásztunk ide az Istenek hegyére, addig ő lent sütteti a hasát valahol a nyári szentélyben, bort szürcsöl, és Aphroditével enyeleg. 
Talán az lehettet a baj, hogy nem reggeliztünk Ambróziát, ugyanis a görög mitológia szerint ez az istenek étele, és akik esznek belőle azok mehetnek az Olimposzra.
Kicsit szomorúan lefelé vettük az irányt, én mentem elöl és sikerült el is vétenem a helyes utat. Árpi szólt utánam, hogy nem onnan jöttünk és nem mély meggyőződéssel, de elhittem neki. 
Fáradtak voltunk, hideg volt, ekkorra elfogyott a vizünk is és tényleg magasan voltunk, szóval a levegő ritkasága is elnehezítette a mozgásunk. Gyorsan lejutottunk a hegyről, volt, hogy futottunk is. Még pár ismerőssel találkoztunk, németek kérdezték, hogy mi vagyunk az a két biciklis, akiket még a szerpentinen az autóból láttak feltekerni? You are crazy! Yes, we are.. - Mondtuk, majd futottunk tovább és nevettünk őszintén és boldogan.
Lent az alsó menedékháznál volt egy forrás, ott ittunk, megtöltöttük a kulacsokat és megterveztük, hogy hatalmas adag milánói makarónit fogunk főzni. Farkas éhesen visszatekertünk-gurultunk Litochoroba majd bevásárlás, fürdés és a jól megérdemelt makaróni meg persze sör. (A makarónit Árpi készítette, isteni volt!) Este még sétáltunk egyet Litochoroban, a festői falvacskában és már a következő nap nehézségein gondolkodtunk.
