Kerékpárral Athénig

Litochoro egy újabb kaptatóval fogad minket, majd egy jobbrakanyart követően a hangulatos kis városka főterén találjuk magunkat. Középen körforgalom szökőkúttal, harangtoronnyal. Az egész igen pazar. Itt állunk meg éppen csak egy pillanatra, hogy na most akkor hogyan, merre tovább, amikor már jön is a megoldás két lábon, egy néni formájában: Bandert szólítja le, hogy tud-e németül. Én nem is figyeltem igazán oda, mert fényképeztem a csodás városkát, de közben Bander már a szállásunkat szervezte. A néni megkérdezte tőle, hogy van-e szállásunk, Bander mondta, hogy nincs, de okosan hozzátette, hogy pénzünk se sok van. Végül ez a néni lett a szállásadónk, mindössze 15 Euróért ajánlott szállást, és tudtunk, hogy ez itt nagyon olcsónak számít. Felkísértük néhány meredek macskaköves utcán keresztül a nénit a házához, itt megmutatta a földszinten a „lakosztályt", ami egyből megtetszett nekünk, így megállapodtunk, itt maradunk két éjszakát. A felsőbb emeletekre egy szabadtéri lépcsőházban lehetett feljutni, fent lakott a néni, a bringákat pedig kitűnően el tudtuk helyezni odakint a lépcső mögött. Lepakoltunk róluk, be a kis szobánkba. Volt itt még két szoba, az egyikben lakott egy kanadai pár, Jacqueline és Dan, olyan 18 év körüliek voltak, ahogy a konyha, és a parányi nappali képéből kitűnt, leginkább piálással töltötték itt az idejüket. Később aztán kiderült, hogy ez nem teljesen így van, beszélgettünk velük egy keveset, kiderült, hogy az elmúlt napokban ők is voltak fent az Olimposzon, igaz a csúcsig nem jutottak fel. A kis földszinti lakásban hátul volt még egy fürdőszoba is, melegvíz először nem volt, aztán szóltunk a néninek, aki bekapcsolt valamit, és lám, 20 perc múlva már volt is melegvizünk. Állítólag napenergiával „készül" itt a melegvíz, azért kellett rá várnunk.