Kerékpárral Athénig

Kateríniből kifelé menet elég sokat kavarogtunk, először teljesen rossz irányba indultunk, aztán visszaküldtek minket a tenger és a Thessaloniki – Athén út felé. Érdekes volt, hogy több görög is egymástól függeltenül fordítva mondta az irányokat, mint ahogy mutatta. Megkérdeztünk egy babakocsis házaspárt, a nő tudott egy kicsit angolul, mondta, hogy „then turn left", és közben bőszen mutogatott jobbra. „You mean right!" Na most aztán előrébb vagyunk! Végül kiderült, hogy az Athén felé vezető út autópálya, így újra visszakeveredtünk a városba. Valahogy aztán csak meg lett a megfelelő út, és elhagytuk Katerínit.
Egy kis úton haladtunk, egyenesen az Olimposz felé. A hegy teteje felhőben volt, úgy tűnt mintha egyenesen vonzaná őket. Körülbelül ezer méter felett már semmit nem lehetett látni a hegyből, ugyanakkor a tenger felett kilátszott a kék ég. Mindez persze nem vette kedvünket, így is fantasztikus látvány volt az Olimposz, látszott rajta, hogy hatalmas. És tudtuk, hogy odafent valahol a felhők között ott ül Zeusz a trónján, és holnap rengeteg ismeretlen, új kaland vár ránk amíg odajutunk. Meg különben is, nekem azt tanították, hogy „a felhők felett mindig kék az ég!" Ez a kis pihenő kicsit rendbetett, na meg a hegyünk konkrét látványa is feltölt. Hát itt vagyunk, eltekertünk az Olimposzig. Ha itt érne véget az út, már ezért megérte volna, de még jócskán a közepében vagyunk.
Dionig áttekerünk néhány falun, nagyon takaros kis házak vannak mindenütt, rendezett kerttel, sok virággal, terasszal, és gondolom a nagy meleg ellen palettás ablakokkal és ajtókkal. Dionban balra kanyarodunk le a főútról a park felé. A belépés ingyenes. Hátratekerünk és egy félreeső helyen letámasztjuk a bringákat egy – talán több ezer éves – falnak. Az archeológiai park nagyon érdekes, legelőször egy korabeli padlófűtési rendszer tetszik meg nekünk. Apró oszlopokat látunk sűrűn, nagy rendben egymás mellett. Régen ezeket állt a padló, ami alá forró gőzt engedtek be. Szóval épp itt volt a fürdő, ahol most sétálunk. Eszméletlen, micsoda mozaikokat raktak ki a padlóra.
Egy apró fedett részen táblák mondják el angolul és görögül, hogy mi hol található, mi a múltja, és hogy nézhetett ki anno. A public toilets kifejezetten elnyeri a tetszésünket, persze sajnos már nem használható. :) Hátrafelé sétálva még sok érdekes dolgot találunk a pipaccsal benőtt mezők között. A különböző épületmaradványok között hatalmas kövekből kirakott utakon haladunk. Elképzelhetetlen, hogy ez anno így nézett ki, valószínűleg formára faragottak voltak ezek a kövek, és pontosan illeszkedtek egymás mellé, így az út egyenletes és sima volt. Csak az idő közben szétkoptatta az út köveit… Mert ahogy most kinéz, úgy képtelenség lenne rajta közlekedni. Viszont az egyik út alatt csatornát fedezek fel. Hihetetlen, mit meg nem építettek az ókori görögök. Látni itt még egy csomó kidőlt oszlopot, és szobormaradványt, na meg a rengeteg épület többé-kevésbé megmaradt alapjait. Illetve láttunk itt még valamit, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy micsoda. Valaki mondja meg, mire szolgálhatott ez a dolog itt a képen jobbra! Talán mértek valamit a lyukakban?
Amit eddig láttunk az az archeológiai parknak csak az egyik fele volt, Bander közben már körberohangálta az egészet, és most hív, hogy toljuk át a bringákat az út másik oldalára, mert ott is van még bőven látnivaló. Egy apró tavacska mellett sétálunk el, az egész nincs ötven méter, de azért van rajta egy stég és egy csónak is, de ami a legdurvább, az a hatalmas zsivaj, amit az itt lakó békák produkálnak. A tótól egyenesen az Olimposz felé egy mező túloldalán egy amfiteátrum található. Erősen benőtte a fű, de a lépcsők, a korlátok, és az üléssorok kialakítása engem erősen a huszadik századra emlékeztetnek. Valószínű, nem olyan régen is használták ezt a helyet szabadtéri színi előadásokra. Bár ahogy egy táblán olvassuk, több mint kétezer éves múltja van. Pont itt, ahol állunk a mezőn Krisztus előtt 334-ben Nagy Sándorék hatalmas bulit csaptak az olimpiai istenek tiszteletére. Ekkor tértek vissza egy sikeres hadjáratból, ahol porig zúzták Thébát.
Persze minden táblát nem volt türelmünk elolvasni, ilyenkor jól jött a fényképezőgép. Kicsit odébb egy fás rész túloldalán ismét egy csodás helyre bukkantunk. Itt mindent vízben állt, persze mi egy kis hídról csodálhattuk a teljesen épen maradt Ión oszlopokat és ember nagyságú szobrokat. Bander még a víz alá is be tudott fényképezni a polárszűrős mobilba szerelt fényképezőgépével.