Kerékpárral Athénig

A kutyás kaland után egy nagyobb lefelé következett, majd megpillantottuk a tavakat, először A Lago Petron-t, majd a Lago Vegoritida-t. Valahol a kettő között fogunk majd felkanyarodni észak felé, hogy aztán folytassuk keletnek Edessáig. Az utunk összetéveszthetetlenül kezd autópálya jelleget ölteni, kétoldalt szalagkorlát, egy hatalmas töltésen haladunk, és sehol egy lehajtó, egyszerűen csak áthajtunk minden felett. Veszélyes hál isten egyáltalán nem volt a dolog, mert a forgalom elhanyagolható volt rajta, viszont az már zavart, hogy túlságosan elkanyarodtunk rajta délnek. Persze így is hamar Aminteo-ban voltunk, néhány kilométer kerülő még nem a világ vége. A városkában rövid kavargás után megtaláltuk az utunkat, és máris nyílegyenesen a Vegoritida-tó felé tartottunk.
Hamar lent vagyunk a tó oldalában, nyugatról kerüljük, mellettünk kicsit feljebb a hegyen halad a vasút is. Szemközt elég csúnya felhők gyűlnek, de mi megússzuk a zuhét, végigtekerünk tó mentén, az átellenes sarkában betérünk egy kis városkába, majd ki a főútra. Végre ismét jól haladunk, nem sokára Edessában vagyunk. Átbukunk egy kisebb nyergen, majd egy völgyben haladunk tovább, sajnos nagy autóforgalom mellett. Bander küldi neki rendesen, nem is tudok a tempó mellett fényképezni, pedig lehetne mit. Persze ezt annyira nem bánom, örülök, hogy haladunk. Ilyen iram mellett 4 óra alatt meg tudnánk tenni 100km-t. Persze 20-ra sincs Edessa, így hamar odaérünk, a város előtt egy kisebb szerpentinen adunk le jelentős szintet, itt sikerül 60km/h-ra gyorsulni. Bander még így is elhúz tőlem, egy parkolóban vár a város határában. Itt vételezünk némi vizet egy kútból, fogatmosunk, és könnyítünk magunkon. Feltűnik nekünk, hogy Bander hátsókereke kotyog. Ha behúzza a hátsó féket, a fékpofák jó egy centivel odébb tolják a kereket. Ezt a jelenséget én azért bemutatnám egy bringaszervizben, de Bander nem veszi túl komolyan a dolgot, azt mondja, otthon az országútija már régóta ilyen, és még mindig gurul. Hát, ezzel nem nyugtat meg…