Szóval jobbról kerültük a víztározót, áthajtottunk a zsilipek fölött, és fel a domboldalba a tó mentén. Érdekes, most sokkal kevésbé terhelt meg a fölfelé, valósággal felszöketünk az emelkedőn a kiváló aszfalton. A nap még épp sütött ekkor ránk Macedónia hegyei felett. A tó túloldalán néhány városkát láttunk, minaretekkel. Valami vallási buli is mehetett odaát, mert rendesen zajszennyeztek, egészen idáig elhallatszott, és nem úgy tűnt, mint amit egyhamar abbahagynak.
Struga innen még 
az Ohridi-tó ma már nem lesz meg, majd holnap délelőtt. Kb. 10 kilométerre Debartól egy kis falu mellett ütünk tábort egy út alatti kis rét sarkában, gyönyörű kilátással a tóra. Egy ideig kerestük a sátorhelyet, mire e mellett döntöttünk. Miután a táborhely megvolt, én még a csupasz biciklimmel elrohantam vizet szerezni. Egy srácot kérdeztem meg, aki egy kertben dolgozott. Mire az a kerítés mögül odaszólt az éppen felém tartó húgának, aki elvezetett a házuk mögötti kis forráshoz, ahol még segített is megtölteni a palackokat. Közben az apuka egy láncfűrészt bütykölt a kapuban. Remélem nem gondolja, hogy szemet vetettem a lányára...
Táborverés a Debari-tó mellett
Szólj hozzá!
Címkék: kerékpár tó sátrazás debari tó víztározó macedón gyerekek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kerekparral-athenig.blog.hu/api/trackback/id/tr17563103
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
