Kerékpárral Athénig

Először csak ámulunk a tó felett átívelő kis függőhíd láttán, majd mind a kettőnknek az jut az eszébe, hogy itt ezen a helyen kéne sátraznunk ma este. Konkrétan a túloldalon lévő kis part menti réten. Bander lerohan a hídhoz megvizsgálni közelebbről. Lent találkozik egy kisebb társasággal, akik épp a hídon sétálnak át. Kiderül, hogy épp hazafelé tartanak, a túloldalt laknak fent a hegyen egy házba. Meg is találjuk a házat a szemünkkel, ott van fent a fák között, határozottan kellemes lehet a kilátás onnan. Embereinktől megkapjuk az engedélyt, aludhatunk lent a réten a tó partján, semmi akadálya!
Mielőtt letolnánk a bringákat a hídhoz, még kicsit tovább gondolkodunk: jó lenne előbb némi vizet beszerezni az esti főzéshez, valamint egy sör sem ártana. Visszakanyarodunk hát az étteremhez, alig néhány száz méterre hagytuk csak el. Először taktikusan két sört kérek, jól megkérik az árát, most 240 Lekkel lettünk rövidebbek. Kicsit sokallom, de aztán belegondolok, hogy itt vagyunk a hegyek között, és végül is most két 0,5 Tirana Bier-t kaptam, ismét jól behűtve. Arról nem is szólva, hogy most térek be újra két üres műanyag palackkal 3 liter vizet kérni. Persze, persze, hogy kaphatok vizet! Ez nagyszerű, köszönöm! De neeeeem, nem értett meg, ne sört csapoljon az üvegbe! Víz, water, voda, wasser kell nekem, nem csapolt sör! Erre nagyon elkezd röhögni a fickó, és vele az ekkora már körülöttem csoportosuló barátai is. Hidegvizet csapolt a sörcsapból, csak én ezt akkor még nem láttam. Gyorsan kirohantam a fényképezőgépért, és Bandert is hívtam.
Ekkora már nagyon megkedveltek minket, kérdezték, honnan jöttünk, és hová tartunk. Mikor válaszoltunk, egyből kávéra akartak meghívni, de nem tudtuk megértetni velük, hogy nem kávézunk, és egy kávétól csak felfordulnánk, azért nem kérünk. Hiába magyarázták, hogy ingyen lenne, meghívás, ők állják, nem értették meg, hogy van ember, aki egyszerűen nem kávézik. Aztán jött a cigaretta, azzal is kínáltak, de hál’ isten azt hamar megértették, hogy nem dohányzunk. Na de ezek után a pálinkát már illet elfogadnunk… Csak ne vizespohárba adták volna, így talán még nagyobb felfordulás lesz a gyomromba, mint egy kávétól lett volna. Szépen megköszöntünk mindent, és visszatértünk a függőhídunkhoz.