Kerékpárral Athénig

Reggel most nem tudunk Yiannissal találkozni, sms-ben megírta, hogy dolga van, és hogy délután, ha tudunk fussunk össze, de este feltétlenül! Elindulunk Banderral a városba, természetesen ismét kerékpárral. Az „Ancient Agora”-t vesszük célba, ide már tegnap is be akartunk menni, de az orrunk előtt bezárt. Az egy mindenféle ókori épületmaradványokkal teli terület az Akropolisz alatt. A bejárat mellett leláncoljuk a bringákat, és most végre be is jutunk. Első állomásunk Attalos Stoája. Ez egy 115 méter hosszú, és 20 méter széles oszlopos épület, hosszában egyik oldalt zárt, a másik oldalt nyitott múzeum. Bent mindenféle 1000 éves tárgyak vannak kiállítva, megtudjuk, hogy már az ókori görögök is toltak grillpartikat. A korabeli melegszendvics sütőn és grillrácson át, a sorsoló gépen keresztül a különböző mellszobrokig mindenféle ókori csoda megtalálható itt. Bander elég sokat elidőzik odabent, én már az előcsarnokban lévő ión oszlopfőkön is túltettem magam, de ő még ki sem jött odabentről. Mikor visszamegyek hozzá megkérdezni, hogy mi a helyzet, azt mondja, hogy azt a vázát keresi, ami a törikönyve borítóján is volt, de hiába, nincs sehol… Azért letargiába nem esünk, mert közben a Stoa előtt magyar szavakra leszünk figyelmesek. Egy nagyobb csoportot vezényel egy esernyővel az idegenvezető-nőjük. Megállnak a Stoa előtt, és kezdődik a nóta. Mikor, ki, merre, hogyan, hány éves… Elhangzik minden ilyenkor szokásos, igazán nem fogott meg belőle semmi, egyedül az agora felfedezésének története maradt meg: Akkor kerültek felszínre az ókori épületek maradványai, amikor a közeli kéregvasutat építették valamikor az 1800-as évek végén. A vasutat láttuk a bejárat mellett, még át is halad egy ezek szerint talán akár ókori boltív alatt.

A Stoa után megnéztünk egy kis kápolnát, az Agii Apostoli-t, majd felmásztunk a közeli dombra megcsodálni a tűz és a kovácsmesterség istenének, Héphaisztosznak templomát. Már tegnap az akropoliszról szemet szúrt nekem az épület. Igaz nincs akkora, de még nagyobb épségben megmaradt, mint Pallasz Athéné temploma az Akropolisz tetején. Lefelé menet még egyéb épületmaradványok mellett is elsétálunk. A táblák szerint itt egykor egész nagy épületek álltak, piactér volt, „óriások palotája”, és mindenféle jóság.

Az Ancient Agora után a bringákat továbbra is a bejáratnál hagyva átsétáltunk az alig két sarokra lévő Roman Agora-hoz. A kombinált Akropolisz jegyünk ide is érvényes. Az Agora alatt nem kell semmi komolyat képzelni, az egész csak egy beépítetlen háztömb romokkal, pálmafákkal. Ami persze már önmagában is pazar, mert itt legalább nincs az a tömeg, mint az utcákon, és még az Akropoliszra tök jól rálátni. Munkások éppen egy színpadot építenek. Egy koncert vagy egy színi előadás azért nem semmi lehet itt a szabad ég, és az Akropolisz alatt. Megcsodáljuk az Agora végében lévő a Szelek Tornya nevezetű, 12 méter magas márványépületet, majd visszamegyünk a bringákhoz.

A Plaka sétálóutcáján indulunk Zeusz temploma felé. Beugrok egy ajándékboltba, veszek Violának egy kagylós nyakláncot. Az eladó nagyon rendes, kérés nélkül becsomagolja görög mintás papírba a nyakláncot, és érdeklődik, merről, honnan jöttem. Nyomunk egy gyros-t a már rég kinézett büfében, a sült krumplit itt kihagyják belőle, de azért nem rossz.
Olimpiai Zeusz templomából sajnos nagyon kevés maradt meg, az viszont annál impozánsabb. Hatalmas oszlopok árulkodnak az egykori templom nagyságáról, fantasztikus fényképeket lehet készíteni, a háttérben most is ott figyel az Akropolisz. A fellegvár uralkodik a város látképén. Egyszer csak ismerős arcokra leszek figyelmes. Dan és Jacqueline mosolyognak rám. Ők az a kanadai pár, akik lakótársaink voltak a néninél Litochoro-ban. Azt mesélik, hogy 8 napot terveznek maradni Athénban. Hát van idejük bőven, az biztos. Mikor azt is elmondják, hogy ide Zeusz templomához úgy jutottak be, hogy felmásztak a területet délről határoló kőfalon, javaslom nekik a 6 Eurós diákjegyet, amivel nem csak ide, de még számtalan helyre be tudnak menni, igaz, ilyen izgalmak nélkül…

A pihenő után úgy döntünk, hogy megnézzük a Kerameikos nevű helyet is, ha már oda is érvényes a belépőnk. Sajnos, mire odaértünk, már elmúlt délután 3 óra, és bezárt, de azért a kerítés túloldaláról megcsodáltuk a romokat. Ez a városrész egyébként a fazekasok negyede volt, innen ered az angol ceramic és  így a magyar kerámia szó is.
Ha már itt vagyunk közel, ismét felkeressük a Metaxourgeio negyedet, hogy együnk-igyunk egy jót olcsón. Ma még többet bolyongunk az utcákban, mire végre találunk egy jó vendéglőt. Én már feladtam a végén, de Bander tovább kajtatta az utcákat, és érdemes volt, mert végül egy nagyon jó kis kocsma-gyrosozó helyet találtunk. Le lehetett ülni odakint, és nagyon hangulatos volt. Most tényleg láttuk, hogy itt ülnek a helyiek is, ment a nagy sörözés és a diskurzus az öregek között. Egy-egy gyros-t ettünk, én egy korsó Amstelt ittam, Bander pedig egy 0,33-as Nesteát, és összesen fizettünk 5,70-et, azaz kevesebb, mint 1500 Forintból ketten megkajáltunk, és még ittunk is. Ennyiből még otthon sem sikerülne a legtöbb helyen, úgyhogy gyorsan le is jegyeztem a naplómba a piros Coca-cola feliatos kocsma helyét: a Kerameikou – Zinonos – Nikiforou utcák sarkán nagyon jót, és nagyon olcsón ehet az ember Athénba, csupán néhány sarokra a nevezetességektől. Vettünk néhány képeslapot, azok egy részét megírjuk most, én egyiket Lali-papáéknak, a nagyszüleimnek írom meg, a másikat Szájmonéknak, egy közös barátunknak, akinek most születik hamarosan gyermeke:
„Kedves OttóMaci! Ez életed első képeslapja, és bár még nem ismersz minket, mi két őrült kerékápros vagyunk, akik közül az egyik nem tud írni. :-) (én, mert összecseréltem a kerékpáros szó betűit) Szóval bírjuk a szüleidet, és épp nemrég kerekeztünk ki Athénba, ezért kapod ezt a képeslapot. Ha elég lassú a görög posta, már egyenesen Te kapod kézhez ezt a lapot. Ha nem, akkor a szüleid biztosan elteszik Neked erre a kis időre. Tanulj meg olvasni és kerékpározni mielőbb, mert ezek jó dolgok az életben! (Van még egy pár jó dolog, de azokról inkább majd személyesen! ;) Puszi a maminak, pacsi a papinak: Bander bácsi, Árpibá’.” - Kicsit bárgyú lett így utólag olvasva, na de sebaj.