Kerékpárral Athénig

A Sopronig hátralévő néhány kilométeren már nem voltam olyan virgonc, valahogy már nem esett jól a tekerés. A pályaudvart egy utánakérdezéssel vettük, és hamarosan sikerült ellőnöm a vonatjegyeinkre az idei utolsó üdülési csekkjeimet. A procedúra, ami szükséges, hogy üdülési csekkel fizethess, nem gyenge: mivel, voltak már, akik ezzel is csaltak, a pénztáros egyesével leellenőrzi minden egyes jegy sorszámát, ezeket felírja egy füzetben is, valamint a jegyeken is feltünteti… Agyrém! :) hirtelen úgy megörülök a nagy magyar olcsóságnak, hogy képes vagyok 200 forintot kiadni egy melegszendvicsért. Amikor meglátom, hogy mit hívnak így, máris csalódok, ezért a falat kajáért 50 forintot sem adtam volna, ha tudom, hogy ennyi az egész. Inkább én is meglátogatom a közeli szupermarketet Bander után. Sietnem kell, mert közben elrepült már az idő, és mindjárt indul a vonatunk. Persze csupa hülyeséggel jutalmazom magam: chips, ropi, sör…
Azt várnád, hogy most már tényleg nincs tovább, vége a kalandnak, és a nagy történetnek, de nem… Aki Banderral utazik, az sohasem fog unatkozni. Történt ugyanis, hogy cimborám kitalálta, hogy ő Győrben leszáll, és elrohan egy boltba vásárolni. Persze lebeszélni nem lehetett róla, és be is következett, amitől tartottam. Bander leszáll, idő telik, vonat elindul, Bander sehol… Hát ez remek! Épphogy kigurultunk, rögtön csörgött a telefonom, Bander az, kérdi, hogy hol a vonat. Mondom, hogy épp most gurultunk ki, és már épp javasolom, hogy kihajítom egy olvasmányba csomagolva a jegyeit az ablakon, hogy haza tudjon jönni, amikor megnyugtat, hogy csak átáll a vonat egy másik vágányra, ne izguljak, megkérdezte a kallert, tutira jól tudja. Aha, akkor nyugodtság van, rendben. És igaza volt, mire befejeztük a beszélgetést, már meg is állt a vonat a pályaudvar mellett, majd pár perc múlva vissza is gurult. Igen ám, de Bander még mindig nem volt sehol, és néhány perc múlva ismét elindultunk, ismét Bander nélkül! Ekkor már nem hittem el semmit, és nem izgattam magam, lesz ami lesz, nem érdekel. Úgysem hagyja itt a vonat ezt a marhát, olyan nincs… És nem is volt, mert ismét csak vágányt váltottunk.
Ennyi. :) Tényleg nincs tovább. Begurult a vonat a délibe, nyugtázva az újabb közösen tett fantasztikus kalandot, kezet ráztunk Banderral, és ki-ki ment haza a saját útján.