Bander, mint a Bécs – Sopron szakasz nagy ismerője, már a reggeli indulás óta folyamatosan riogat engem valami hatalmas, kegyetlen hágóval. Azt mondja, szét fogok pusztulni, vért fogok izzadni, és sírva fogom feltolni rajta a bringát… Ne engedjek még ki, mert a neheze még csak most jön! Igazán nem tudom elképzelni, miféle nagy nehézség állhat még utunkba a mai napon, különösképpen nem, ha a horizont felé tekintek. Nemhogy hegyeket, de még dombokat is alig látok. Ugyan mi jöhet még azok után, amin az elmúlt három hét alatt keresztülmentünk?!
Hát egy jól álcázott hágó, 220m szint 6km alatt. :) Persze mese nem volt, megtekertük ezt is! Bander még így kekszen élve is feltámadt és elhúzott tőlem, én a saját tempómban nyomtam fel, és bizony tényleg szépen megizzadtam mire felértem a hágóba, ahol Bander már legalább fél perce várt rám. Lefelé menet perceken át 50 felett száguldoztunk, meglett a napi sebességrekord, mire leértünk Donnerskirchenbe.
Az utolsó hágónk
Szólj hozzá!
Címkék: kerékpár hágó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kerekparral-athenig.blog.hu/api/trackback/id/tr43811320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
