Kerékpárral Athénig

Bécsben borús idő, majd eső fogadott minket. A bringákra is várnunk kellett egy kicsit, mire végre előkerültek. Ma szállásadónk Skuló Orsi lesz, aki régi jó barátunk és épp most egy félévet ösztöndíjjal itt tanul Bécsben. Már vár minket, jóelőre megbeszéltük, hogy ma érkezünk, úgy volt, hogy még ki is teker elénk a reptérre, de most írt sms-t, hogy sajnos mégis inkább a koliban vár minket, mert fájlalja a térdét.
A reptéren pakolászva Bandernak nem kis bosszúságot okozott, hogy nem találta a pénztárcáját. Átkutatta minden cuccát, de hiába, nem lett meg, úgy tűnik, valahol elhagytuk… Én azért Bandert ismerve titkon még reméltem, hogy valahonnan előkerül majd még az a pénztárca…
Kipakoltunk mindent a reptér parkolóházába egy hulladékgyűjtő konténer mellé, és ott nekiálltunk szerelni. Lehámoztuk a papírokat és a ragasztószalagokat a bringákról, visszacsavartuk a pedálokat, és visszaállítottuk a kormányt. Nekem a sajátoméra még a kormánytáska tartót, és a dudát is vissza kellett tennem. Ezután kezdődhetett a pumpálás. Ehhez a részhez egyszerre érkeztünk el, és volt is két kézipumpánk, így nagy hévvel toltuk bele a bárokat a kerekekbe, ki-ki a sajátjába, amikor egyszer csak egy lövés dördült el. Belezengett az egész parkolóház, úgy visszhangzott a hatalmas durranás. Mivel engem érezhetően nem találtak el, első dolgom volt Bander felé fordulni, hogy él-e még, vagy egyáltalán, most mi történt, és mi lesz velünk?!
Látom, hogy Bander kezében a pumpával röhög a töklapos első kereke előtt. „Na, akkor eldőlt: vonattal megyünk be Bécsbe!” Durrdefektet kapott pumpálás közben. A nagy sietségben pumpálás előtt elfelejtette ellenőrizni, hogy nem türemkedett-e ki a belső a peremnél. Hát de, és most ezáltal egy szép 15 centi hosszú nyílás tátong a belsőjén, amit képtelenség lenne megfoltozni. Hozzá kell tenni, hogy én sem ellenőriztem a tömlő helyzetét, de nekem szerencsém volt. Az én belsőim 26-osok, Bander kereke pedig 28-as, ilyen belsőnkből csak egy van pluszba, egy világot látott, Podgoricában vásárolt pótbelső, de félő, hogy az túl keskeny ehhez a kerékhez. Így hát marad a vonat, hiszen időközben elég tisztességesen leszakadt az ég is, a francnak van kedve ilyen időben tekerni.